Giuseppe Conte, a dísz-miniszterelnökből lett taktikus pártpolitikus

Érthető módon minden figyelem arra összpontosul, hogy a kampányt követően Giorgia Meloni megkapja-e a választók, és ha igen, az államfő felhatalmazását is kormányalakításra. Mindeközben egy győztese már van a mostani kampánynak. A korábbi miniszterelnök Giuseppe Conte akkor került az akadémiai élet világából a politika sűrűjébe, amikor 2018-ban felkérték, hogy „független” kormányfőként tartsa össze az Öt Csillag Mozgalom (Movimento Cinque Stelle – M5S) és a Lega koalícióját. A választásokat akkor 35 százalékkal megnyerő M5S azóta folyamatosan veszített a népszerűségéből, és amikor tavaly először belépett, majd átvette a mozgalom vezetését (ez jól is jelzi, mennyire volt független…) úgy látszott, hogy egy süllyedő hajóra száll fel. Mára kiderült: nemcsak össze tudta tartani a mozgalmat, sikeresen menedzselt több válságot és botrányt, és megállította a párt népszerűségvesztését is. Ebben fontos mozzanat volt, hogy saját hangot ütött meg az egység kormányon belül (ezzel a hang indította el a Draghi-kormány bukását). A támogatottság csökkenő trendjét az elmúlt hónapokban annak ellenére tudta megfordítani, hogy a nyáron több társával együtt kilépett a pártból a korábbi elnök Luigi di Maio.

A M5S országszerte 13–18 százalék körüli voksarányban bízhat, de különösen délen reménykedhet jó, akár 20 százalék fölötti eredményben, ahol sokak megélhetésének alapvető forrása a „Redditto Cittadinanza”, azaz „állampolgársági jovedelem” elnevezésű segély. A segélyformát a M5S vezette be, és Conte azóta is elszántan védelmezi a programot. Amennyiben Gianluigi Paragone Italexit pártja is a várakozáson felül szerepelve tud jobb oldalról szavazatokat elvonni a Meloni-Salvini-Berlusconi szövetségtől, a M5S több egyéni körzetben meglepetés-győzelmet arathat délen. Ez pedig esetlegesen elég lehet ahhoz, hogy a jobboldali koalíciónak ne legyen többsége. Erre a felsőházban van némileg nagyobb – nagyon halvány – esély, ahol a választott szenátorokon kívül helyet foglal öt „életre választott szenátor” és Giorgio Napolitano korábbi államfő. A zászló tehát Meloniéknak áll, de Conte is elégedetten várhatja a választás eredményét. Miközben az elmúlt időszakban többször fenyegette a politikai süllyesztő, kijelenthető: az olasz politika meghatározó alakja marad.

(Az olasz és lengyel politikával kapcsolódóan további híreket a Nézőpont HunPolIt oldalán olvashat)