Sohasem volt ennyire gyenge és ennyire erős egyszerre – A kormánytöbbség egyik záloga az énekesből lett politikus, Paweł Kukiz, aki most parlamenti vizsgáló bizottságot vezethet
Az ellenzéki pártok képviselői csütörtökön megállapodtak abban, hogy Paweł Kukiz forgatókönyvét támogatják egy esetlegesen újonnan felálló parlamenti vizsgálóbizottsággal kapcsolatban. A testület feladata annak felderítése lenne, alkalmaztak-e politikai célokra titkosszolgálati eszközöket a 2005 óta hatalmon lévő kormányok. Az ügyet az ellenzék tavaly év végi spekulációi indították el. A Polgári Platform (PO) december óta igyekszik a kanadai illetőségű Citizen Lab vállalat információira hivatkozva botránnyá alakítani a Pegasus program körüli felvetéseket (zárójelben jegyezzük meg: már-már komikus a szuverenitás olyan mértékű feladása, ahogyan a PO és szövetségesei megfellebbezhetetlen tekintélyként viszonyulnak egy idegen ország magánvállalatának informatikusaihoz). E spekulációk szerint a Jog és Igazságosság (PiS) vezetői a programot arra használták volna föl, hogy többek között a 2019-es választás előtt lehallgassák a legfőbb politikai rivális, a PO kampányfőnökének, Krzysztof Brejzának a telefonhívásait. Kukiz azzal a feltétellel támogatta a parlamenti vizsgálóbizottság felállításának ötletét, hogy ne csak a PiS-kormányok, hanem a megelőző időszakokat is vizsgálja, és ő legyen a testület elnöke. A mostani megállapodás szerint a többi párt elfogadta ezeket a feltételeket: a bizottság rajta kívül 5 kormánypárti és 5 ellenzéki tagból fog állni. A mindenkori aduász így Paweł Kukiznál lesz, amennyiben valóban létrejön az új bizottság.
A népszerű rockzenész Paweł Kukiz a 2015-ös elnökválasztás során robbant be a lengyel politikába rendszerellenes ígéretekkel. Az első fordulóban váratlanul jó, 21 százalékos eredményt elérve harmadik helyet szerzett 3 millió honfitársa bizalmát elnyerve, és ezt a társadalmi támogatottságot valódi politikai erővé tudta formálni, miután a pár hónappal később rendezett parlamenti választáson 42 képviselővel a szejmbe is a harmadik legnagyobb frakciót delegálhatta. Őt sem kerülte el azonban a gyorsan fel- majd letűnő, a bipoláris politikába belefáradó szavazókat megszólítani igyekvő pártok sorsa (lásd: Palikot Mozgalom, Ryszard Petru-féle Modern). Támogatottsága és parlamenti frakciója is folyamatosan csökkent, a 2019-es választáson pedig már csak a Lengyel Néppárttal (PSL) létrehozott ad hoc szövetség tudta számára biztosítani az újabb ciklust – ötödannyi képviselővel, mint előtte. Ahogyan arra számítani lehetett, a kényszerházasság nem volt hosszúéletű. Egy évvel a választás után, 2020 novemberében a frakció lényegében a „globális vs. nemzeti” törésvonal mentén kettészakadt, az utóbbi világképet képviselő Kukiz hatodmagával kilépett, de tavaly nyárra a hozzá feltétlenül hű képviselők száma még tovább, mindössze két főre olvadt (negyedik kollégájuk viselkedése kiszámíthatatlan).
Hat év alatt tizedére csökkent tehát a parlamenti ereje, a befolyása azonban mindezzel szinte párhuzamosan korábban soha nem látott méretűre nőtt. 2021 nyarára ugyanis tarthatatlan lett a kormányzó PiS viszonya a Jarosław Gowin által vezetett mini koalíciós társsal, a Megegyezéssel (Porozumienie). S bár az eredetileg 18 fős frakcióval rendelkező Gowintól sikeresen szipkázott el képviselőket a PiS, a koalíció tavaly augusztusi részleges felbomlásakor 228 főre csökkent a 460 fős alsóházban Jarosław Kaczyński és szövetségeseinek politikai ereje (jelen pillanatban éppen 230 mandátummal számolhatnak). Kukizék három szavazata így aranyat ért; a PiS még a szakadás előtt megkötött velük egy együttműködési megállapodást a Lengyel Rend (Polski Ład) nevű nagyszabású reformcsomaggal kapcsolatban. Kukiz pedig azóta több más ügyben is a kormánypárt mellé állt. Bár formálisan nem koalíciós társ, jóval megbízhatóbb partner, mint korábban a hatalmat a PO-nak már nem is annyira titokban átjátszani próbáló Gowin.
Most azonban ultimátumot adott a kormánypártnak; ha egy hónapon belül nem tárgyalja a szejm a vizsgálóbizottság felállításának kérdését, felmondja az együttműködést. Egyelőre nem biztos, hogy az alsóházban meglesz a bizottság létrehozásához szükséges többség (az ellenzék a korábbi földművelésügyi miniszter, Jan Krzysztof Ardanowski szavazatában bízik), ahogyan azt sem lehet tudni, hogy Kukiz milyen módon vezetné annak működését; a vizsgálat kronológiája komoly befolyással lehet a következő választást megelőző másfél év politikai napirendjére. Egy biztos: kitartó és önazonos politikájának köszönhetően hat és fél évvel a parlamentbe jutása után soha nem látott befolyása van a lengyel politikára. Ha valamikor, most megpróbálhatja keresztülvinni legfontosabb célkitűzéseit, mind például a választási rendszer reformja.