Karácsony is our „mayor” problem

A hétvégén megtörtént a bejelentés, amelyet igazából már mindenki tudni vélt: Karácsony Gergely bejelentkezett miniszterelnök-jelöltnek.  Egy olyan emberről van szó, aki mindig új pozíciót akar magának, de az aktuálisan betöltött munkakörét képtelen megfelelően ellátni. Jellemző az is, hogy a később megkaparintott hivatalra való bejelentkezési szándékot az esetek jelentős részében cáfolta. Ő az, aki úgy kritizálta az MSZP-t és Gyurcsány Ferencet, hogy sokat dolgozott nekik, majd egy mosolyszünet után újra visszatért az ő táborukba, amely egyértelműen hitelteleníti őt. Karácsony Gergelyre igaz az is, hogy nagyon gyorsan változtatja az álláspontját és a meghozott döntéseit pedig szereti külső, kényszerítő körülményekkel magyarázni.

Így történt ez 2010-ben is, amikor az LMP színeiben bekerült az Országgyűlésbe, az egész helyzetről úgy beszélt:

„Nem is akartam bemenni a parlamentbe, csakhogy vita támadt a lista összeállításánál, aminek az én képviselői jelöltségem lett a kompromisszumos megoldása.”  Majd megfogalmazta azt is, hogy „Egy fatális véletlen, egy tőlem független esemény miatt lettem képviselő.”

Ez az eset tökéletesen bemutatja, hogy bár korábban nem akart betölteni egy tisztséget, de egy kívülről érkező esemény miatt, egy „fatális véletlen” következtében mégis elnyerte azt és látszik, hogy a véleménye is gyorsan változott egy adott kérdés tekintetében. A véleményváltozására pedig nagyon jó példa még, hogy egy 2016-os interjújában arra a kérdésre, hogy mi lesz vele az elkövetkező önkormányzati választás után, úgy válaszolt: „Mi lenne? Jól dolgozom, nyerek, és maradok polgármester.” Aztán valahogy mégis elindult a főpolgármesteri pozícióért. A befolyásolhatósága és a gyors véleményváltozása a miniszterelnök-jelöltségei során mutatkozott meg a legjobban. Egy 2017 decemberében kiszivárgott hangfelvétel szerint a párbeszédes kormányfőjelöltségét úgy kommentálta: „Alapvetően az az érzésem, hogy a faszért hagytam magam rábeszélni erre a miniszterelnök-jelöltségre.” Majd főpolgármesterként is hasonló előadást prezentált ugyanebben a témában. Tavaly  is és idén is még elutasította ezt az opciót, de arra mindig figyelt, hogy az esélynek állandóan hagyjon egy kiskaput és most belépett ezen. Ki is fejtette egy harmadik interjúban, hogy „Egy politikus sose mondja azt, hogy soha, én mindig azt mondtam, és most is ezt gondolom, hogy nekem nincs ilyen ambícióm, sőt, tovább megyek, nekem a hátam közepére kívánkozik egy ilyen kihívás.”  Aztán Gyurcsány Ferenc korábbi gondolatait lekoppintva mégis bejelentkezett kormányfőjelöltnek.

Karácsony Gergely politikai karrierjének az egyik ellentmondásos és hiteltelen fejezete az MSZP-hez és a Gyurcsány Ferenchez való viszony.  Ezt jól mutatta be, hogy az akkori politikai közösségét az LMP-t 2011 novemberében így jellemezte: „Az LMP bő két évvel ezelőtt az MSZP-kormányok ellenzékeként jött létre.” 2012 novemberében még továbbment, egy egyetemi fórumon úgy beszélt: „Jobban utálom a szocikat, mint a Fideszt.”

Tette mindezt úgy, hogy 2002 és 2008 között az akkori balliberális kormányok „sikerein” munkálkodott a Miniszterelnöki Hivatalban politikai tanácsadóként. A saját cége a Social Report Bt. még 2009-ben is kapott megbízást  a Gyurcsány-kormánytól, így tehát szorosan kötődik Karácsony Gergely a 2010 előtti világhoz, amely hiteltelenné teszi a szocialistákat bíráló szavait. Az LMP-ben történő feltűnése is érdekes volt, mivel Schiffer András előtt eltitkolta, hogy a Miniszterelnöki Hivatalban dolgozott a baloldali kormányok alatt.

A felvetés pedig teljesen értelemszerűen adja magát, hogy ha annyira utálta a szocikat, akkor miért dolgozott a szocialista kormányoknak és miért működik velük együtt idestova már négy éve?  A nagy MSZP-utálat pedig odavezetett a 2010-2014 közötti ciklusban, hogy 2014 tavaszán már a nagy, közös baloldali összefogás listáján szerepelt például Gyurcsány Ferenccel közösen, aki mindig meghatározó pontja volt a politikai pályájának.  A Gyurcsány Ferencékkel való listabővítést amúgy csak Unicummal tudta elviselni. Tavaly pedig már arról beszélt, hogy az Unicumot utálja, Gyurcsány Ferencékre pedig szövetségesként utalt, akiket méltányol, úgy néz ki megint változott a véleménye. Közben sikerült egy évvel a 2014-es országgyűlési választás előtt szétszakítania a társaival együtt az addig neki otthont adó politikai formációt az LMP-t, pedig előtte pár hónappal még ezt kizártnak nevezte. Az MSZP-től végül trükkök százain keresztül sikerült megérkeznie végérvényesen az MSZP-hez, hiszen a 2018-as országgyűlési és a 2019-es önkormányzati választáson is a párt hivatalos jelöltje volt, valamint a szocialisták most is beálltak mögé.

Az a jellemvonása, hogy az elnyert tisztségében nem tud eredményesen dolgozni az mind Zugló és mind Budapesten élén megmutatkozott. 2014 tavaszán nem került be a magyar parlamentbe és végül Zuglóban lett megválasztva polgármesternek, biztosítva a saját politikai túlélését, de nem dicsekedhet a kerületvezetői teljesítményével. 2015 nyarán megígérte  az Örs vezér tere akadálymentesítését, amiből nem lett semmi. 2014-ben 2 milliárd forinttal vette át a kerület kasszáját, ebből az összegből 2019 szeptemberére a saját jegyzőjének a tájékoztatása szerint alig több mint 50 millió forint maradt. Továbbá ott volt a tragikomédiába fordult fizetős parkolási rendszer is, amely 2017-ben 490 millió, 2018-ban pedig 250 millió forint értékű veszteséget termelt.

2019-ben ismét pályát váltott és Budapest főpolgármestere lett, szembehelyezkedve természetesen a korábbi álláspontjával. A fővárosi cégeket és a Városházát teletöltötték Gyurcsány Ferenc embereivel, vélhetően a közös múltbéli együttműködés szép emlékei miatt. Megállapítható, hogy a zuglói polgármesterségének a fiaskóit úgy tolta el magától, hogy gyorsan lelépett a kerületből, nehogy a politikai árokásások elszenvedője legyen.   Budapesten a rovarhoteleken, a kerékpársávokon, a Lánchíd-tender körüli szerencsétlenkedéseken, illetve a Facebookon a kormányra történő panaszkodáson kívül túl sok „eredményt” nem tud felmutatni.

Budapest jelenleg nem halad egyről a kettőre, de úgy néz ki we have a „mayor” problem: Karácsony. Reméljük jövőre nem lesz belőle országos bonyodalom. Egy olyan ember jelentkezett be ugyanis hazánk vezetésére ismét, aki mindig elhárítja magáról a felelősséget rajta kívülálló okokra hivatkozva.  Ő az, aki politikai hipervándor módjára váltogatja az ülés- és álláspontját, ha valami rosszul sül el – márpedig úgy szokott – akkor meg igyekszik lelépni.