Előválasztás baloldali módra – nyomokban demokráciát tartalmaz
Gyors egymásutánban jelentette be a Jobbik és az MSZP (társ)elnöke, hogy pártjaik nem indítanak jelölteket valamennyi körzetben a balliberális pártok előválasztásán. Jakab Péter és Tóth Bertalan ezzel egyszerre két régi vélelmet is beigazoltak. Egyet, ami pártjaik gyengeségéről – az országos hálózat hiányáról – szól, egyet pedig arról, hogy mennyire is veszik komolyan, hogy a döntést saját választóik kezébe adják.
Az első vélelmet, vagyis az országos szervezet hiányát, aligha kell ecsetelni. A Jobbik esetében évek óta bizonytalanság övezi a taglétszámot és az alapszervezetek számát. Előbbi a kilépési, utóbbi a megszűnési hullám okán került időről időre az újságok címoldalára. Jó mutatja a párt helyzetét, hogy olyan – egykor erősségeknek számító – helyeken szűntek meg alapszervezetek, mint Heves megye különböző teleülései. 2018 óta a Jobbik története a lemorzsolódások története, amit jól mutat az országgyűlési képviselőcsoport létszámának csökkenése is. Az MSZP esetében, bár prominensei még előszeretettel dicsekednek vele, a párt szervezeti ereje és erős vidéki bázisa már a múlt. A folyamathoz, akárcsak a Jobbik esetében, itt is hozzájárultak a párton belüli viták, amelynek talán legismertebb példája a 2020-as tisztújítást megelőző leszámolás a Pest megyei alapszervezettel. Figyelemre méltó, hogy a folyamatok mindkét párt esetében olyan vezetők alatt játszódtak le, akik elkötelezték magukat a Gyurcsány Ferenccel történő együttműködés mellett.
A bejelentések másik tanulsága, hogy a füstös szobák hatalma korántsem a múlt. A csodafegyverként beharangozott ellenzéki előválasztás érdektelenségbe fullasztásának legbiztosabb módja a versenynélküliség kialakítása. A pártelnökök pedig maguk között felosztották, hogy mely párt hol indít jelölteket, ami a valós verseny kiiktatásának iskolapéldája. A döntés tehát – szemben az ígéretekkel – nem a választóiké. Tóth és Jakab egy dolgot azonban elértek: beismerték, hogy az előválasztás voltaképpen színjáték.
Ami ennek fényében egyelőre biztosnak látszik, hogy Budapesten és néhány vidéki nagyvárosban lehet valós verseny az ellenzéki pártok között. Ez azonban – figyelembe véve, hogy egyéni képviselőik most is innen kerülnek ki – valójában nem más, mint az ellenzéki torta újra osztása.