Gyurcsány Ferenc, a magyar politika Trabantja: nagy zaj, kevés teljesítmény

Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök olyan kijelentéseket tett tavaly márciusban a járványkezelés kapcsán,  hogy „nem ura a kormányfő a helyzetnek! Elvesztette a vezetés képességét!” Nem olyan régen a tömeges vakcináció körüli adminisztrációs nehézségek tekintetében úgy fogalmazott, a kormánynak címezve a mondanivalóját, hogy: „Mert alkalmatlanok vagytok. Mindenre. Is. Majd ezeket így tetézte: „Emberek halálfélelemben keresik az élet útját.” Ezután így fokozta az eddigi produkcióját az egyik miniszterelnöki interjúra reagálva: „Nem az a gond, hogy okosnak tetteti magát, hanem hogy hülyének néz mindenkit”. Ezek a mondatok akkor állják meg a helyüket, hogy ha Gyurcsány Ferenc és a kormányai „teljesítőképességéről” beszélünk.

„Emberek halálfélelemben keresik az élet útját”

Emberek halálfélelemben keresték az élet útját azon a 2006. augusztus 20-i estén, amikor a nemzeti ünnepnapot lezáró tűzijáték tragédiába torkollott. Budapestre orkánerejű vihar csapott le és ennek, valamint a kormányzati tehetetlenségnek és/vagy tehetségtelenségnek folyományaként öt ember életét vesztette és több százan megsérültek, köztük sokan, maradandó módon. Hogyan is történhetett mindez? Az Országos Meteorológiai Szolgálat a rendezvény előtt 1 óra 20 perccel piros riasztást adott ki Budapest területére, de már a műsor előtt bő két és fél órával lehetett tudni, hogy ez a hidegfront elérheti majd fővárosunkat is. Az eseményt mégsem fújták le. A program kezdete után nyolc perccel érte el az ítéletidő a fővárost, a hangszórókból aláfestő zene szólt, a fényeket lekapcsolták, így a percek alatt kialakuló földi pokolban az 1-1,5 millió lélekszámú tömegnek szervezetlenül, a sötétben kellett menekülnie a kitörő ablaküvegek, a lezuhanó cserepek és a kiszakadó fák között. Az egész helyzet abszurditására jellemző volt, hogy a katasztrófa közepén újraindult a tűzijáték és csak negyedórával a vihar kezdete után kapcsolták vissza a közvilágítást. Az esemény fő lebonyolítója a Gyurcsány Ferenc bizalmasa, Szilvásy György által vezetett Miniszterelnöki Hivatal volt és az, hogy összességében akkor a Gyurcsány-kormány és az alá tartozó szervek nem voltak urai a helyzetnek és elvesztették a vezetés képességét emberi életekbe került. Az embereket magukra hagyták és azok, akik ott voltak csak a saját nyers életösztönükre és a puszta szerencséjükre hagyatkozhattak. 2006-ban nem egy világjárványt kellett volna kezelni, hanem „csak” le kellett volna bonyolítani egy tűzijátékot úgy, hogy abból ne legyen sorscsapás. 

„Nem ura a kormányfő a helyzetnek! Elvesztette a vezetés képességét!”

A következő olyan helyzet, amelyet nem sikerült kezelnie az akkori kormánynak és amely komoly sebeket okozott Magyarország számára, az a hatalmas erkölcsi válság, amelyet a balatonőszödi beszéd kiszivárgása jelentett. Az elmúlt harminc év legnagyobb morális krízisét élte át az ország, amely egy nagyon intenzív egy hónapot eredményezett. Kezdve a Magyar Televízió székházának az ostromával és amely végül a tetőpontját 2006. október 23-án érte el. A forradalom 50. évfordulóján főleg az addigi kormányzati felelőtlenség és arrogancia, valamint az emiatt felgyülemlő feszültség és a szervezési hiányosságok miatt kialakuló szituáció rendőrterrorba fulladt, ahol a rendőrség gumilövedékeket és viperát alkalmazott az állampolgárokkal szemben. Emberek vesztették el szemük világát vagy szenvedtek más, súlyos sebesülést. Újabb ünnepen esett szégyenfolt és gyalázat az akkori vezetés miatt. Emberek halálfélelemben keresték itt is az élet útját, a magyar szabadság egyik legjelesebb ünnepén az emberek véleménynyilvánítását karhatalmi eszközökkel törte le az akkori Gyurcsány-kormány. 

A harmadik jelentős krízis, amelynél csődöt mondott az akkori kabinet és majdnem ennek köszönhetően a magyar állam is, az a 2008-as gazdasági világválság volt. 2008 őszén ahhoz, hogy ne következzen be államcsőd és még nagyobb szociális válság, az akkori Gyurcsány-kormány az Európai Bizottság-IMF-Világbank trojkától kénytelen volt egy húszmilliárd eurós hitelkeretet kérni, így azonban az ország szuverenitása jelentősen csökkent. Gyurcsány Ferenc végül belátta, hogy nincs tovább és 2009 márciusában lemondott. Ezt is viszont úgy hajtotta végre, hogy az akkori nagyon jelentős gazdasági visszaeséstől szenvedő Magyarország helyzetét még egy kormányválsággal is tetézte, mivel minden előkészítés nélkül jelentette be a távozását és így az egész procedúra egy hosszú miniszterelnöki casting-bohózattá alakult át.  Ennek következtében megállapítható, hogy a baloldal mostani vezére még a saját búcsúját sem tudta normálisan elintézni, mivel az egész egy politikai komédiába ment át, miközben a magyar gazdaság és társadalom a világválság fojtását volt kénytelen a nyakán érezni. Három szégyenteljes eset, három kolosszális bukás, három olyan történet, amikor az akkori Gyurcsány Ferenc által vezetett kabinetnek kezelnie kellett volna valamilyen válságot, de valahogy mindannyiszor kudarcot vallott. 

„Mert alkalmatlanok vagytok. Mindenre. Is.”   

Mindhárom alkalom sebeit egyébként a 2010-es választások után felálló, akkori Orbán-kormány tudta orvosolni, mivel 2010 júniusában létrehoztak egy összesen fél milliárd forintos kárpótlási keretet a 2006-os tűzijáték és a szintén 2006-os rendőrterror áldozatainak a megsegítésére. A 2008-ban felvett hitelt 2013-ban az IMF részére fizette vissza Magyarország teljesen, 2016-ban pedig az Európai Bizottság számára törlesztettük az utolsó részletet is. A helyzet úgy áll, hogy a Gyurcsány-kormány által előidézett romokat végül az Orbán-kormányoknak kellett eltakarítani. A 2014-es országgyűlési választások napján „kormányváltó futást” rendezett a DK elnöke, ahova egy kétütemű, kormányváltós Trabanttal érkezett, azzal az autóval, amely talán legjobban leírja őt, nagy zaj, kevés teljesítmény. Gyurcsány Ferenc a legutolsó fenti idézetével jól jellemezte egész politikai pályafutását, mondjuk, ha egészen őszinték akarunk lenni akkor csak szimplán annyit írhatunk, hogy hülyének néz mindenkit. Ez az egy állapot állandó jelleggel ölt testet az ő politikai pályáján. 2005-ben egy ötéves adócsökkentési programot hirdetett meg, majd egy évre rá brutális megszorításokat vezetett be. Tavaly augusztusban még Vidnyánszky Attiláék földönfutóvá tételéről beszélt, majd a szeretet nyelvén kívánt politizálni, hogy az egész átcsapjon egy oltásellenes kampányba. A legnagyobb baj, hogy a Stockholm-szindrómás baloldalon még mindig ő a jelen és jövőre, az általa vezetett oldal megpróbálja majd megragadni a kormányrudat. Tennék ezt egy olyan ember irányításával, akinek a kormányzása alatt nem sikerült biztonságosan egy október 23-át, de még egy tűzijátékot sem megrendezni és még a saját lemondását sem tudta lemenedzselni. Őszintén, mit várhatott volna az ország az ő irányításuktól ezek után egy pandémiás időszakban? 2022-ben, ha egy mód van rá az ország inkább ne akarjon választ kapni rá, mivel a nagy zajon és a minimális produktivitáson kívül mást nem tudnak felmutatni a vezérgéppel az élen.

Még a végére az a lényeges kérdés merül fel az emberben, hogy ennyi „válságkezelés” után miért az oltásellenességgel és nem a saját eredményeivel kampányol? Talán azért mert, ami nincs azt nem lehet propagálni életszerűen. Egyértelmű, hogy Gyurcsány Ferenc a magyar politikai élet Trabantja, nagy zaj, kevés teljesítmény, csak kormányváltás ne legyen, mert lerobban az ország.  

Bolgár Márton, a Nézőpont Intézet elemzője