Balra fordult az “útelágazódásban” az Európai Néppárt

Egy évvel ezelőtt megírtuk, hogy a Néppárt (EPP) „útelágazódáshoz” érkezett, ahol döntenie kell, hogy az Európa kormányzására törekedő jobboldali gyűjtőpártként vagy ezentúl balliberális segéderőként folytatja tovább. A tegnapi döntéssel balra indult a pártcsalád, miután a pártvezetés utat nyitott a már többnyire csak nevükben kereszténydemokrata, valójában liberális pártok forgatókönyvének. Hat pontban a baloldali fordulatról:

1. A döntés meghatározza nemcsak a Fidesz, de a pártcsalád jövőjét is. Az európai parlamenti pártszakadás nem az egyetlen tünete az EPP válságának. Az európai esernyőpárt az ezredfordulón élte fénykorát, melynek sikerreceptjétől azóta igencsak messze került. A Fidesz elengedése egy újabb válságtünete a gyengülő Néppártnak.
2. Az utóbbi években liberális értékeltolódás ment végbe a Néppárt vezetésében. Mikor a Fidesz belépett az EPP-be, az a német CDU gyűjtőpárti stratégiáját követve fogta össze a jobboldalt és a politikai közepet a pártpalettán. Az együttműködés modellje a kereszténydemokrata értékek megőrzése mellett a konzervatív és jobboldali liberális értékek szintézise volt. Azóta a kereszténydemokrácia nemcsak a pártcsalád hivatalos nevében került zárójelbe, hanem a vezető pártok filozófiájában is. Ennek leglátványosabb példája, hogy a migrációs válság során emberi jogi köntösbe bújtatott baloldali nyomásgyakorlás a kereszténydemokraták önfeladásához vezetett. 2010-ben még Angela Merkel is úgy látta: „nyilvánvaló, hogy a multikulturális társadalom felépítése, az álom, hogy egymás mellett éljünk, egymás örömére, végképp megbukott.” Öt évvel később pártja már a Willkommenskulturt népszerűsítette, s nem a migránsok feltartóztatását, hanem a tömegek beáramlásának menedzselését igyekezett megoldani. Hasonló fordulatot láthattunk több más területen is, például a nemi identitás, a család, vagy a nemzeti szuverenitás kérdésében.
3. A balszárny nyomásgyakorlása okozta a pártcsalád szakadását. Mikor a Fidesz csatlakozott, még a pártcsalád bővítése és a jobboldal egysége, s nem annak gyengülése és kettészakítása volt a cél. Wilfried Martens, az EPP egykori alapítójának visszaemlékezéséből tudjuk, hogy „[Helmut] Kohl mindenkinél jobban tartott attól a kimeneteltől, hogy az EPP egy bal és jobb szárnyra szakad.” Míg Orbán Viktor decemberi, az egység megőrzésére tett javaslata válasz nélkül maradt, a szakadáspártiak akarata többségre talált. A Fidesz távozásának tudatában bocsátották szavazásra és fogadták el a liberális pártok forgatókönyvét biztosító szabálymódosításokat.
4. Baloldali többség vette át a Néppárt irányítását a jobbszárny megosztásával. A tegnapi történésekkel átalakultak az erőviszonyok a liberális és kereszténydemokrata pártok között, miután az EPP liberális vezetése lehetővé tette, hogy a liberális kisebbség többséggé váljon a szabályok módosításával. Egy olyan párt távozott a képviselőcsoportból, mely a jobboldali kereszténydemokrata szárny zászlóshajójának, s a baloldali liberális szárny ellensúlyának számított. Ez nemcsak a pártcsalád jobbszárnyának jelent veszteséget, de a centrumpártoknak is. Armin Laschet, CDU-elnök és valószínűsíthető kancellárjelölt számára kifejezetten kellemetlen fejlemény, hogy miközben a német CDU jobb-és balszárnyát igyekszik egyben tartani, Európában ez nem sikerült.
5. A pártcsalád „felszalámizásának” egyetlen nyertese az európai baloldal. Emlékezetes, hogy a kommunisták ugyanezekkel a módszerekkel darabolták fel a Kisgazdapártot. A módszer nem változott: egy kisebbségben lévő csoport nyomásgyakorlása, koncepciós per a demokrácia nevében. A baloldal kezdett el diktálni, holott az EPP hagyományosan a baloldallal szemben határozta meg önmagát. Szintén Kohlhoz kötik a mondást, hogy „a kereszténydemokraták nem azért építették újjá Európát, hogy átadják a szocialistáknak.” Az EPP azonban 2004 óta egyre rosszabb eredményeket ért el, s 2019-től már nemcsak a szocialista, de a liberális képviselőcsoportok támogatására is rászorul. A pártvezetés engedett a baloldali nyomásgyakorlásnak az európai parlamenti kampány hajrájában is. A pártszövetség felszalámizása a Fidesz tagságának felfüggesztésével kezdődött, s a liberális csoportoknak való megfelelés tegnapi eredménye, hogy egy újabb gyenge választási eredményt követően még tovább zsugorodik a frakció.
6. A döntés teret nyit a Néppárt egy új, jobboldali alternatívájának. Az ezredfordulón még érték volt a jobboldal egysége, például a francia RPR és az olasz Forza Italia felvételével még meg tudták akadályozni egy már formálódó jobboldali alternatíva megerősödését az Európai Parlamentben. Egy évek óta stabil és sikeres kormánypárt elengedésével nemcsak a Néppárt gyengül, de a szuverenitáspárti és bevándorlásellenes erők erősödhetnek. Új jobboldali alternatíva formálódhat, mely a jövőben jobbról kínálhat együttműködési lehetőséget a Néppárt számára.

Míg a Fidesz ugyanaz a jobboldali néppárt maradt, az EPP liberális balpárttá vált, s ehhez az „útelágazódáshoz” érkezve elváltak útjaik. A magyar kormánypárt folytatni fogja jobboldali politikáját, ami szuverenitáspárti, nemzeti és kereszténydemokrata. Az Európai Néppárt pedig tovább megy a megkezdett liberális úton, ami megalkuvó és baloldali, azaz saját értékei helyett a baloldalhoz igazodik.