PiS ≠ SP (Szolidáris Lengyelország) ≠ P (Megegyezés)
Visszatérő jelenség, hogy a magyar sajtóban a lengyel kormányéval azonosítják a Jog és Igazságosság (PiS) két kisebb koalíciós partnerének nyilatkozatait, javaslatait. December elején, az Európai Tanács sorsdöntő ülését megelőző napokban egy délelőtt több órán át futótűzként terjedt a hír, miszerint Lengyelország kész lenne felmondani a magyar–lengyel szövetséget a vétó lehetőségének napirenden tartásával kapcsolatban. Hamar kiderült – és a médiumok többsége korrigált is –, mindössze arról volt szó, hogy Jarosław Gowin, az egy-két százalékos támogatottságot maga mögött tudó Porozumienie (Megegyezés) koalíciós párt elnöke előző nap Brüsszelben is hangot adott azon véleményének, amely Lengyelországban már napokkal korábban ismert volt: üdvösnek tartaná, hogy kompromisszumos megegyezés szülessék a költségvetés és a jogállamisági kritériumok kérdésében. Ennek a Bizottság néhány képviselőjével folytatott kötetlen beszélgetés keretében adott hangot, a sajtónak pedig jelezte, hogy pártvezetői minőségében nyilatkozik a találkozókról. Mégis, a Reuters Gowin kormányfő-helyettesi rangját kiemelő cikke mindezt már címében is úgy értelmezte, hogy Lengyelország kész elállni a vétótól. A hírt kezdetben kritika nélkül vette át számos magyarországi orgánum, hogy aztán később kelljen pontosítaniuk.
A múlt héten hasonló módon jelent meg az az abortusszal kapcsolatos hír, miszerint a kormány törvényjavaslatának egyik pontja értelmében sírószobákat kellene kialakítani a kórházakban. A javaslatcsomagot valójában az igazságügyi miniszter, Zbigniew Ziobro által vezetett Solidarna Polskához (Szolidáris Lengyelország) kötődik. A cikkek általában megemlítették, hogy a lengyel ellenzék is készíti saját törvényjavaslatát, arról azonban jellemzően nem szóltak, hogy a kormánytáboron belül a PiS-ben és Andrzej Duda államfő stábjában is dolgoznak saját törvénytervezeteken, miként arról sem, hogy a Megegyezés szóvivője azzal a kéréssel fordult Jarosław Kaczyńskihez, dolgozzanak ki kompromisszumos megoldást az abortuszszabályozás ügyében.
Bár a kispártok népszerűségi adatai csalókák lehetnek (ha szétesne a koalíció, valószínűleg jobban artikulálnák saját politikájukat), a 234 fős PiS-frakcióból jelenleg 18, illetve 17 képviselője van Ziobrónak és Gowinnak. Érdemes tehát megfelelő forráskritikával kezelni a két párt felvetéseit, ötleteit, nyilatkozataikat, különösen amíg nem reagál rájuk egyértelműen a vezető kormányerő, a PiS. A jobboldal táborán belül a viták mindennaposak, a pártok, platformok eltérő nézeteiket sokszor a közvélemény bevonásával ütköztetik. Több száz kilométer távolságból az egymásnak címzett üzenetek kiemelése az előzmények és reakciók bemutatása nélkül nehezítheti egy-egy lengyelországi eseménysorozat megismerését.
(Arról, hogy a PiS a 2019-ben parlamentbe jutott szélsőjobboldali Konfederacja visszaszorítása céljával vállalhatta fel az abortusz kérdésének tematizálását, itt írtunk korábban.)