Győzött a jobbik, veszíthet a Jobbik?

Egy héten belül két hatalmas sikert is elért a magyar labdarúgó-válogatott. Az, hogy kijutottunk egy hazai rendezésű EB-re, nyilvánvalóan egy olyan eredmény, amely az összes nemzeti érzelmű ember számára szívet melengető. Az, hogy ráadásként a Nemzetek Ligájában Európa legjobb 16 csapata közé kerültünk, ezzel együtt pedig növeltük az esélyünket egy VB-szereplésre, már csak hab a tortán.

Politológusként van az embernek egy olyan „rossz tulajdonsága”, hogy ezeket az eseményeket az elemző szemével is követi, az én hóbortom a kommentnézegetés. Fennhéjázva nevezhetnénk kvalitatív tartalomelemzésnek is, de a konkrét eseménysor ettől függetlenül az, hogy ilyenkor az ember rátéved a két oldal által aktívan olvasott/kommentelt oldalakra és megnézni, ki miképpen reagál ezekre. 

Biztosan készül majd közvélemény-kutatás a témában, azonban az első reakciók teljesen egyértelműek. A kormánypárti tábor érzéseit gondolom nem kell részletezni, az senkinek sem meglepetés, hogy a diadalittas örömmámor sokakban rengeteg gátat felszabadított. Ez politikusi reakciókban is megmutatkozott. Természetesen az ellenoldal sem maradhatott néma, bár lehet, hogy Fekete-Győr Andrásnak ebben a témában kevésbé kéne/kellett volna előtérbe helyeznie magát. 

Ami igazán fontos azonban, szerintem az a kommentelők reakciója. Természetesen nem lehet ilyenkor elvonatkoztatni a bérkommentelőktől/álprofiloktól (nehéz elképzelni ennyi labdarúgást követő, 3-4 ismerőssel rendelkező kisnyugdíjast…), de rutinos kommentlesőként, azért ezzel is megpróbálkoztam. Kormánypárti oldalon az öröm egyértelmű volt, a kormánykritikus oldalak esetében azonban már nem volt ennyire egyértelmű a helyzet, sőt az eredmény egyenesen lesújtó volt. Az ellenzéki oldalnak mindenféleképpen, de úgy általánosságban a nemzeti érzelmű emberek számára is. Voltak többen is, akik próbálták jelezni kommentelő- és elv(?)társaik felé, hogy igazán lehetne örülni azért közösen valami sikernek, azonban jelentős számban, sőt talán még többségben is voltak a kákán is csomót keresők. Személyes kedvencem a „Botka milyen gyenge volt abban az 5 percben amíg játszott” – elképesztő, hogy egy ekkora siker után komolyan ez a legfontosabb észrevétele valakinek?! –, de természetesen többségében arra hegyezték ki az emberek az érveiket, hogy ennyi pénzért még ez is kevés, vagy hogy ideje volt a fociba beöntött milliárdok után egy ilyen eredményt elérni. 

Elég jól látható, hogy a mai politikai berendezkedés újra két pólusra vált, egy nemzeti és egy … hát … ember legyen a talpán, aki meg tudja határozni, hogy milyen másik pólusra. A lényeg ebben az esetben a nemzeti oldalon van, hiszen a Fidesz-KDNP már eddig is jelentős népszerűségéhez, ha a Jobbik azon szavazói is átpártolnak (ha még nem tették), akik csalódnak abban, hogy pártjuk már Gyurcsány Ferenccel tartozik egy társaságba, akkor tartósan 50 százalék felett maradhat a kormánypártok tábora, onnan pedig nehéz választást veszíteni. De ha nem kormánypártiak lesznek, hanem csak valamelyik egyéb pártra szavaznak, vagy otthon maradnak, az ellenzéki oldal közös listára vonatkozó stratégiája akkor is csődöt mond. Márpedig a Jobbik táborának továbbra is egy jelentős része nemzeti érzelmű és a válogatott ilyen mértékű gyalázása, illetve a nemzeti sikerek ilyen szintű becsmérlése vagy figyelmen kívül hagyása minimum elindítja bennük azt a gondolatsort, hogy ők nem erre a meccsre vettek jegyet…