Növekvő bizalom, kölcsönös tisztelet

A Trump-adminisztráció és Közép-Európa viszonya

Vezetői összefoglaló

• Az Egyesült Államok számára geopolitikai jelentősége van, hogy megszervezze Közép-Európát. Erre szüksége van az Oroszországgal és Kínával szembeni sikeres fellépéshez.
• A demokrata, illetve a republikánus adminisztrációk merőben eltérően kezelik a régió országait, és annak vezetőit. Barack Obamát, nyolc évnyi elnöksége alatt ideológiai szempontok vezérelték.
• Donald Trump elnöksége alatt normalizálódtak a regionális és kétoldalú kapcsolatok egyaránt. A leglátványosabb elem Magyarország esetében a kiegyensúlyozott kapcsolatokra törekvő, hamarosan távozó, David Cornstein nagykövet kinevezése volt.
• Regionális szinten a Három Tenger Kezdeményezés legmagasabb szintű támogatása, volt a normalizálódás legfőbb sarokköve.
• Közép-Európa szempontjából a 2020-as elnökválasztások tétje, hogy a továbbiakban is a kölcsönös tiszteleten alapuló politika fogja-e dominálni a térség és az Egyesült Államok viszonyát vagy visszatér a Demokrata Párt-ra jellemző ideológiai imperializmus.

Fordulat Amerika Közép-Európa politikájában

Egy televíziós interjúban Joe Biden, a Demokrata Párt elnökjelöltje Fehérországgal együtt Magyarországot és Lengyelországot a felemelkedő totalitárius rezsimek között emlegette. Ezzel jelezte, hogy megválasztása esetén ahhoz az Obama-féle ideológiai megfontolásokon alapuló külpolitikai irányvonalhoz térne vissza, amely többek között a magyar-amerikai kétoldalú kapcsolatokat is éveken keresztül rendkívül feszültté tette. Különösen fagyos volt a viszony Eleni Tsakopoulos Kounalakis nagykövetasszony és André Goodfriend ideiglenes ügyvivő hivatali ideje alatt. Tsakopoulos szerint az amerikai diplomáciának jelentős szerepe volt abban, hogy a magyar kormány nem épített ki „még nagyobb túlhatalmat” , míg Goodfriend leginkább a magyar kormány intézkedéseinek éles bírálatáról vált ismertté. Balliberális médiumokban rendszeresen fejezték ki csalódottságukat, amiért nem liberális szellemű, a demokrata párti kívánalmaknak megfelelő törvények születtek Magyarországon. Jellemző mozzanata volt ennek a külpolitikának Hillary Clinton 2011-es budapesti látogatása, amelynek során az akkori külügyminiszter kijelentette, hogy az amerikai kormányzatnak aggodalmai vannak a magyarországi demokratikus intézmények, többek között a sajtószabadság, a bíróságok függetlensége és a kormányzati transzparencia kapcsán.

Colleen Bell 2015-ös kinevezése ugyan némileg enyhülést jelentett a korábbi évekhez képest, de igazi változást Donald Trump megválasztása és republikánus kormányzatának eltérő külpolitikai szemlélete hozott. Trump elnök Közép-Európához való viszonyulása szempontjából meghatározó volt, hogy elnökként első európai látogatását Varsóban tette. 2017. július 6-i beszéde jelentősen eltért Barack Obama 2011-es varsói beszédétől, amely lényegében az amerikai lengyel választók szavazataiért elmondott kampánybeszéd volt. Donald Trump ezzel szemben stratégiai megfontolásokat vázolt fel a térséggel kapcsolatos amerikai politikára vonatkozóan. Egyértelművé tette, hogy bővíteni kívánja az Egyesült Államok együttműködését a régió országaival energetikai, katonai és gazdasági téren egyaránt. Világossá tette, hogy minden európai NATO-szövetségestől elvárja a 2 százalékos GDP-arányos katonai kiadások elérését, amiért cserébe az Egyesült Államok tartja magát a Washingtoni Egyezmény kollektív védelemről szóló 5. cikkelyéhez. De Oroszországra célozva azt is kijelentette, hogy Lengyelországot többé nem ejtheti foglyul egyetlen energiaszállító sem, mert az Egyesült Államok alternatív energiabeszerzési csatornát jelent. A Három Tenger Kezdeményezés felkarolása mellett tehát Trump elnök az energetikai és gazdasági, valamint a biztonságpolitikai együttműködés javítását jelölte ki a közép-európai térségre vonatkozó amerikai prioritásokként.

Talán ezeknél is fontosabb azonban az elnök által már a beiktatási beszédében jelzett szemléletbeli változás, miszerint nem szándékozik ideológiai okokból számon kérni szövetségesei belpolitikai berendezkedését. Ráadásul az Egyesült Államok és Közép-Európa viszonya úgy javult az elmúlt években, hogy az Európai Uniónak és vezető tagállamainak komoly konfliktusai voltak a Trump-adminisztrációval.

Ez az ellentét részben azonos okokra vezethető vissza, mint az EU nyugati és keleti tagállamai közötti feszültségek. Térségünkben az élet és a család tisztelete, a nemzeti érdekek előtérbe helyezése, valamint az illegális bevándorlás elutasítása még a baloldali és liberálisabb kormányok számára is közös nevezőt jelentenek. Ezzel szemben a nyugat-európai fősodor és az amerikai demokraták politikája az elmúlt években radikalizálódott. A szélsőbaloldali, szocialista gazdaságpolitikai felfogás, valamint a progresszívnek nevezett, valójában a hagyományos családmodellt és nyugati értékeket meghaladni kívánó „identitáspolitika” egyre nagyobb teret nyert. A pragmatikus megközelítés mellett ezek a folyamatok szintén hozzájárultak a közép-európai térség felértékelődéséhez Washingtonban.

A kapcsolatok javulásában kulcsszerepe volt Wess Mitchell helyettes államtitkárnak, aki a térség szakértőjeként megértéssel fordult a történelmi ellentétekkel jócskán terhelt térségünk országainak sajátos érdekszövevényéhez, szemben a liberális-globalista, „demokráciaexportot” támogató elődjével, Victoria Nulanddal. Hazánkban a politikai és gazdasági kapcsolatokban elért áttörés pedig David B. Cornstein nagykövet nevéhez fűződik, akinek két éves megbízatása alatt a Budapest és Washington közötti kapcsolatok inkább szövetségesi, semmint alá-fölé rendeltségi viszonnyá kezdtek hasonlítani. 

A Trump-adminisztráció a térség valamennyi országával javította a kapcsolatokat a megelőző két ciklust jellemző konfliktusok után. A térség vezetőinek többsége látogatást tett a Fehér Házban, 2019-ben a visegrádi országok mindegyikének állam- vagy kormányfőjét fogadták az Ovális Irodában. Legtöbbször Andrzej Dudát látta vendégül Donald Trump, csak az elmúlt két évben három alkalommal. De Mike Pompeo külügyminiszter is különösen aktív volt; a térség több olyan országában is járt, ahová azt megelőzően 14 (Szlovákia), vagy akár 23 éve (Szlovénia) nem látogatott el hasonlóan magas rangú amerikai kormánytisztviselő. 

II. Regionális együttműködés

A Közép-Európa és az Egyesült Államok közötti javuló kapcsolatok nem értelmezhetők a megváltozott geopolitikai helyzet figyelmen kívül hagyásával. Térségünk ugyan nincs a globális figyelem középpontjában, azonban továbbra is jelentős nagyhatalmi ütközőzóna. A regionális együttműködéseknek ebből a szempontból van jelentőségük az Egyesült Államok számára. Kikristályosodni látszik, hogy az Oroszországgal szembeni fellépés elemeként az Egyesült Államok a nyugat-európai államoktól külön kezelendő egységként kívánja megszervezni Közép-Európát.

A különböző regionális formációk közül a hivatalosan Andrzej Duda és Kolinda Grabar-Kitarović korábbi horvát elnök által elindított, de amerikai kezdeményezésre létrejött Három Tenger Kezdeményezés kapja a legnagyobb figyelmet Washingtonban. „A Kezdeményezés át- és újjá fogja építeni a teljes régiót, és biztosítja, hogy a szabadság és jogállam iránti elkötelezettségük mellett az infrastruktúrájuk is Európához és a Nyugathoz fogja kötni Önöket” – mondta Donald Trump 2017-ben Varsóban, amikor támogatásáról biztosította a 12 országot tömörítő szerveződést.

A kezdeményezés két fő célt igyekszik megvalósítani: Közép-Európa országainak infrastrukturális összekötését és a régió energiabeszerzéseinek diverzifikálását. A legfontosabb infrastrukturális beruházás a litvániai Klaipedát és a görögországi Thesszalonikit összekötő Via Carpatia úthálózat kiépítése. Regionális jelentőségén túl Magyarország szempontjából kiemelt fontosságú, hogy Debrecent Erdély több városával autópálya fogja összekötni. Ennél kisebb volumenű, de jelentős beruházás a Rail Baltica és a Via Baltica. Becslések szerint az infrastrukturális beruházások összértéke euró százmilliárdokban mérhető a következő évtizedben. Mike Pompeo bejelentése szerint az USA egymilliárd dollárral hajlandó támogatni a kezdeményezést, mert megítélése szerint ez lehet Közép-Európa energiafüggetlenségének záloga. A Három Tenger Kezdeményezés támogatása mögött konkrét amerikai gazdasági érdekek is állnak, mint például a palagázkészletek értékesítésének szándéka a közép-európai piacokon. 

A 3T működőképességére utal, hogy rendszeresek a találkozók a résztvevő országok vezetői és az Egyesült Államok magas rangú politikusai között. Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök 2020 augusztusában találkozott Matthew Boyse-szal, az amerikai külügyminisztérium helyettes államtitkárával, Rick Perry akkori energiaügyi miniszter pedig részt vett a formáció 2019-es szlovéniai csúcstalálkozóján Szlovéniában. Lényeges, hogy az USA jelenleg anélkül támogat a régió számára kiemelt jelentőségű projekteket, hogy ezért cserébe ideológiai jellegű elvárásokat támasztana a kedvezményezett országokkal szemben (valószínűsíthető, hogy egy esetleges Biden – Harris adminisztráció alatt ez nem így lenne). 

Energetikai együttműködés

A repesztéses gázkitermelési technológia elterjedésével az Egyesült Államok ugyanis nem csak önellátóvá, de a világ egyik legnagyobb földgáz-exportőrévé vált. Ezt a termékét európai szövetségesei számára is szeretné értékesíteni, kiegyenlítve ezzel a számára kedvezőtlen USA–EU kereskedelmi mérleget, egyidejűleg csökkentve Oroszország gázszállításaiból fakadó zsarolási potenciálját. Ezzel jelentősen veszélyezteti Moszkva európai pozícióit. Az érdekellentét tetten érhető volt például az Észak Áramlat 2 megakadályozása érdekében bevetett hatalmas amerikai nyomásgyakorlásban is.

Az energetikai pozíciónyerésből fakadóan Donald Trump komoly gazdasági eredményeket is fel tud mutatni. Az elnök ugyanis a „demokráciaexport” helyett az amerikai termékek exportjára helyezte a hangsúlyt, amiben jelentős szerepe volt az azóta posztjáról távozott Rick Perry energiaügyi miniszternek. Az USA 2016-ban nyitotta meg első LNG exportterminálját, amire alapozva Donald Trump meghirdette az amerikai energiadominancia politikáját. A gazdasági, azon belül is az energetikai kapcsolatok újjáéledésének szimbolikus pillanata volt 2019 júliusában, amikor megérkezett Lengyelországba az első cseppfolyósított gázszállítmány az Egyesült Államokból. Ugyancsak kiemelt energetikai projekt a Fekete-tenger alatt található gázkészletek kitermelése, amely azonban bürokratikus okokból lassan halad. A lengyelországi Świnoujścieben és a horvát KRK-szigeten is épült olyan terminál, mely képes a világ bármely részéről, de leginkább az Egyesült Államokból, érkező palagázt fogadni és visszaalakítani. 

Az energetikai együttműködések fontos részét képezik az atomenergiával kapcsolatos megállapodások. Több amerikai cég is érdekelt abban, hogy a közép-európai nukleáris létesítményekkel kapcsolatos építési vagy felújítási projektekben részt vegyen. 2020 októberében írták alá azt a megállapodást, amely szerint 8 milliárd dolláros amerikai hitel felhasználásával építik fel Romániában a cernavodai erőmű 3-as és 4-es reaktorait, illetve újítják fel a már meglévőt amerikai cégek. Románia mellett Bulgáriában is részt vesznek amerikai érdekeltségű vállalatok atomerőmű-beruházásokban, Csehország pedig az új energiablokk építését tervezi a Dukovany erőműben.  Paks 2 esetében pedig azt látjuk, hogy a GE által gyártott reaktorturbinák kerülnek az épülő új blokkokba. Az Egyesült Államok Szlovéniát is igyekszik meggyőzni egy új nukleáris létesítmény építésének szükségességéről. Az ország egyetlen atomerőműve ugyanis jelenleg a Horvátországgal közösen üzemeltetett krškói létesítmény.

3. Biztonságpolitika

Közép-Európa felértékelődésének fontos aspektusa, hogy a NATO keleti szárnyaként ez a régió néz közvetlenül farkasszemet Oroszországgal. Az Egyesült Államok ezért is kezeli Európán belül kiemelten a térséget, különösen Lengyelországot és Romániát.

Donald Trump NATO-val kapcsolatos megszólalásainak visszatérő eleme, hogy az európai szövetségesek az Egyesült Államoktól elvárják a védelmüket, de saját áldozatokat nem hajlandóak hozni. Ezzel is összefüggésben idén nyáron a Németországból kivont csapatok egy részét Lengyelországba vezényelték át, a közeljövőben pedig az Egyesült Államok új katonai bázist is létesít az országban, amelyre a közbeszédben „Fort Trump”-ként hivatkoznak. Lengyelország az elmúlt években mintegy 10 milliárd dollár értékben vásárolt amerikai fegyvereket; 2018-ban írták alá azt a megállapodást, amelynek értelmében Patriot típusú légvédelmi rendszert telepítenek az országba 16 kilövő egységgel és 208 robbanófejjel, 5 milliárd dollár értékben. 2020-ban pedig megszületett az a döntés, hogy az ország 32 darab F–35 típusú amerikai vadászgépet vásárol szintén 5 milliárd dollárhoz közeli értékben.

A Varsói Szerződés egykori tagjai jellemzően elavult orosz haditechnikával vannak felszerelve, melyek nem kompatibilisek a NATO előírásaival. Ezt, valamint az elmúlt évtizedekben elmaradt katonai modernizációt kihasználva a Trump-adminisztráció igyekszik a régió Lengyelországon kívüli részét is amerikai fegyverek vásárlására ösztönözni. Így egyszerre hoz létre felvevőpiacot az amerikai iparnak, és segíti a katonai szövetség keleti szárnyának megerősítését.

A térség országai egyenként ugyan különböző katonai erőt képviselnek, de alig találni olyan országot, amelyik ne vásárolt volna kisebb-nagyobb mértékben amerikai haditechnikát az elmúlt években. Lengyelország mellett Románia is hadrendbe állította a már említett Patriot légvédelmi rakétarendszereket, Szlovákia és Bulgária harci repülőgépeket, Szlovákia és Szlovénia katonai helikoptereket, Magyarország pedig légvédelmi rakétarendszert vásárolt. 

V. Összegzés; az elnökválasztás tétje

Európa két felének megosztottsága az amerikai elnökválasztás kapcsán is megmutatkozik. A kontinens nyugati fele kezdettől fogva bizalmatlanul kezelte a Donald Trump vezette adminisztráció lépéseit, és Joe Biden győzelmét várja. Ezzel szemben Közép-Európa megtalálta a közös érdekeken nyugvó, már-már baráti párbeszéd lehetőségét a jelenlegi adminisztrációval. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy amerikai részről megszűntek az ideológiai számonkérések, és elmaradt az együttműködés és a támogatások egyoldalú feltételekhez kötése. Főként ez az oka, hogy a térség kormányai érdekeltek Trump újraválasztásában.

Összességében a november 2-i elnökválasztás tétje térségünk számára tehát az, hogy folytatódhat-e az elmúlt években megindult bizakodásra okot adó folyamat az Egyesült Államok Közép-Európa politikájában. Szövetségesként és NATO-tagként a régió országainak ugyanakkor minden amerikai vezetéssel meg kell találniuk a közös hangot. Ezzel együtt kijelenthető, hogy az elmúlt évek tapasztalataiból kiindulva Donald Trump újraválasztása a kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapuló kapcsolatok további mélyítését. Joe Biden megválasztása viszont könnyen veszélybe sodorhatja az utóbbi évek eredményeit, és visszavetheti a régió és az Egyesült Államok közeledését.

Hivatkozások:

1. https://www.youtube.com/watch?v=Ek_L12mU-Vo
2. Eleni Kounalakis: Nagykövet asszony – Három év diplomácia, díszvacsorák és demokrácia Budapesten, Kossuth Kiadó, 2015.
3. https://www.youtube.com/watch?v=JCFLDriTRDQ
4. https://www.atlanticcouncil.org/news/press-releases/us-commits-1-billion-dollars-to-develop-central-european-infrastructure/