Fakuló PO-logó – Rafał Trzaskowski elindította új mozgalmát
Ősszel zászlót bontott két, az elnökválasztás után bejelentett ellenzéki formáció. Amíg a parlamenten kívüli, a választáson függetlenként induló Szymon Hołownia-vezette Lengyelország 2050 (Polska 2050) célkitűzése világos – egyben tartani két és fél millió szavazót a 2023-as parlamenti választásokig – addig Rafał Trzaskowksi Közös Lengyelország Mozgalma (Ruch Wspólna Polska) több kérdést is fölvet. Elsősorban azt, hogy vajon mi szüksége van a Polgári Platform (PO) alelnökének egy új platform létrehozására. A legvalószínűbb magyarázatnak az látszik, hogy a legnagyobb ellenzéki pártnál keresik a választ arra a dilemmára, hogy bár a kormányellenes oldalon nincsen kihívójuk, fontos választást majd’ egy évtizede nem tudnak nyerni. A megoldást abban láthatják, hogy egy magát pártfüggetlennek hirdető mozgalom zászlói mögé bújjanak 2023-ban.
A kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) szavazói számára ugyanis az a leghatásosabb mozgósító tényező, ha Jarosław Kaczyńskiék a PO ellen tüzelhetik övéiket. Ez lehetett az oka annak, hogy a PiS „asszisztált” a népszerűségét májusra teljesen elveszítő Małgorzata Kidawa-Błońska Trzaskowskira cseréléséhez a köztársasági elnökválasztások időpontja körüli huzavona során. Tették ezt azért, hogy a második fordulóban ne a jobboldalon kevésbé elutasított, centrista Władysław Kosiniak-Kamysz-sal, hanem az „ősellenség” Polgári Platformmal és annak jelöltjével kelljen farkasszemet nézniük. A stratégia végül is bevált, bár alighanem a felelős szpindoktoroknak voltak álmatlan éjszakáik, amint egyre szűkült az olló Andrzej Duda és kihívója között, hogy végül kétszázalékos különbségnél álljon meg.
A szoros eredmény tükrében kijelenthető: a Donald Tusk köpönyegéből kibújt Trzaskowski – annak ellenére, hogy a PO-n belül is a liberálisabb szárnyához tartozik – meglepően hitelesen tudta magát már-már pártfüggetlenként pozícionálni a köztársasági elnöki kampány során. A pártlogókat látványosan nem, nemzeti jelképeket annál inkább használó főpolgármester igyekezett konszenzuskeresőnek láttatni magát, még a szélsőjobboldali szavazók felé is tett szimbolikus gesztusokat. Elképzelhető, hogy a következő parlamenti választás előtt is ez lesz a PO stratégiájának legfontosabb eleme: a háttérben megtartva saját jól kiépített infrastruktúráját, de a Közös Lengyelország Mozgalom arculatával elindulni a pszeudo-független Trzaskowski miniszterelnök-jelölttel az élen. A cél, hogy így olyan kormánykritikus szavazókat is maguk mellé tudjanak állítani, akiket a párt logója elriasztana. Kérdés, hogy ebben az esetben milyen szerep marad Hołowniára, akinek ugyancsak e csoport megszólítása volna az elsődleges célja a kormányváltásban bízók táborán belül?