Vakmerő remények ?

Orbán Viktor Donald Trump győzelmét jósolta a novemberi amerikai elnökválasztáson. Erről pedig az embernek óhatatlanul eszébe jut Barack Obama könyvének címe. Amennyiben ugyanis az ember ránéz a kutatásokra, ez egy merész jövendölésnek tűnik. Hosszú ideje nem készült ugyanis olyan országos felmérés, amely a jelenlegi elnök győzelmét vetíti előre. Jól tudjuk ugyanakkor, hogy Trump elnök nem az országos felméréseket akarja megnyerni, hanem azt a néhány billegő államot, amely négy évvel ezelőtt elnökké tette. Ha viszont ezeket nézzük, jóval árnyaltabb a kép. A mérleg nyelvét jelentő Floridában és Michigan-ben jelentősen csökken a demokrata jelölt előnye az országos mérésekhez képest, sőt sorra látnak napvilágot olyan kutatások, amelyek Trump elnök előnyét mutatják. Ebből a nézőpontból viszont már nem annyira merész a jóslat. Kiváltképp, ha figyelembe vesszük, hogy a Trump szavazók sokszor a „radar alatt” maradnak a kutatásokban: nem vállalják nyíltan preferenciájukat, vagy egyenesen hazudnak arról.

Ha a kormányfő várakozásait történelmi kontextusba helyezzük, jó, ha emlékeztetjük magunkat arra, hogy 2016 hasonló időszakában is szinte minden kutatás Hillary Clinton előnyét jelezte. S valóban, az abszolút számokat tekintve, igazuk is lett: az egykori First Lady 65 853 514 szavazatott kapott szemben a Donald Trump-ra leadott 62 984 828 vokssal. Hasznos azonban, ha még néhány dologra emlékeztetjük magunkat: az ország elnökét az államok választják meg, s ennek megnyilvánulása az elektori kollégium, amely viszont jutalmazza a kisebb lakosságszámú, ám nagyobb területű államokat. Látnunk kell azt is, hogy 2016-ban egy materiális ígéretekkel kampányoló elnökjelölt versengett egy identitáspolitikussal. Egyikőjük új munkahelyeket ígért, másikuk egy liberális álmot. Ebből az emberek az előbbit választották, s erre számít a miniszterelnök az idei évben is. Arra, hogy a rozsdaövezetek, a dél és a közép-nyugat hangja erősebb lesz, mint a liberális nagyvárosoké. Arra, hogy a hagyományos értékek vonzóbbak az amerikai polgárok számára, mint a korlátlan bevándorlást, az adóemeléseket, a „morális imperializmust” és a genderideológiát erőltető demokraták szirénhangjai.

Amennyiben ránézünk a választási térképre, azt látjuk, hogy Orbán Viktor bizakodása nem alaptalan. A demokraták bástyái a két parton stabilan tartják ugyan magukat, de a vidéki Amerika több állama egyre kisebb mértékben áll mellettük, sőt többen 2016-ban már elfordultak az identitáspolitikát zászlójára tűző párttól. A Demokrata Párt mára szinte kizárólag városi párttá vált, amely ráadásul saját radikális balszárnyának bénító befolyása alá került. Ezen politikai szárny étvágyának kielégítése pedig sok esetben már az amerikai munkahelyeket veszélyezteti. Ez egy újabb tényező, amely a republikánus jelölt felé hajthatja a választókat.

Elsőre tehát vakmerőnek tűnhet Orbán Viktor reménye a republikánus elnök újrázásáról, de az Egyesült Államok választási rendszerét és a közelmúlt politikai eseményei figyelve könnyen beigazolódhat.