Előzetes szavazás: áldás vagy átok a Trump-adminisztrációra?
2020 szeptember 29-én rendezik az első elnökjelölti vitát Cleveland-ben. Ekkor, vagyis 35 nappal a választások előtt, azonban már több állam lehetővé teszi az ún. előzetes szavazást. A lehetőséggel – habár egyaránt adott a tradicionálisan demokrata New Yersey-ben, a klasszikus republikánus Wyoming-ban és a billegő Michigan-ben a tapasztalatok szerint inkább a Demokrata Párt elkötelezett hívei élnek. Az előzetes szavazás többnyire mindkét párt által elfogadott eszköz, ráadásul nem csak szövetségi szinten szabályozatlan, de akár még egy államon belül is eltérhet. A legextrémebb talán Pennsylvania, ahol ugyan nincs előzetes szavazás állami szinten, de az itt található megyék akár 50 nappal a választás előtt is lehetővé tehetik a levélszavazatok személyes leadását.
Az előzetes szavazás intézményének jelentősége választásról választásra növekszik. Jellemző, hogy alig negyedszázad alatt megötszöröződött az így voksolók száma. Amíg 1992-ben Bill Clinton és id. George Bush küzdelmébe még csak a választásra jogosultak 7 százaléka szólt bele ilyen módon, a 2016-os Hillary Clinton – Donald Trump csatába már 36 százalék. Azonban talán soha nem volt akkora jelentősége, mint 2020-ban. Ugyanis az előzetes szavazásnak előnyei mellett – sokan különböző okokból nem tudnak részt venni az egyébként hétköznapra eső választáson – van egy nagy hátránya, ami leginkább a bizonytalanokat sújtja. Az így leadott szavazatokat ugyanis nem befolyásolják a kampányhajrá eseményei. Jelenleg pedig a demokraták részéről egy olyan jelölt áll a páston, aki alig hagyja el Delaware-t, szónoki képességeit és mentális felkészültségét pedig a sokszor előre megírt, majd videóra felmondott üzenetek aligha világítják meg. Így pedig a választók az elnökjelölti vitákig e tekintetben sötétben tapogatóznak. Joe Biden beszédéiből ugyanis a magasztos eszméken kívül eddig csak annyi derült ki, hogy ha elnök lesz, egycsapásra egyesíti a nemzetet, véget vet a gyűlölködésnek, és még a bolygó megmentéséért is sokat tesz. Ez pedig aligha állja ki a valóság próbáját. Az elnökjelölti vitákban viszont kényes kérdésekre kell válaszolnia, amelyeket aligha úszhat meg azzal a szófordulattal, hogy ő majd a legjobbat hozza ki a nemzetből, míg Donald Trump a legrosszabbat hozta ki.
Ugyanez igaz az alelnökjelölti vitára, melyből ugyan nem rendeznek hármat, de Mike Pence és Kamala Harris úgy fognak egymásnak feszülni október 7-én Salt Lake City-ben, hogy több mint egy tucat államban az emberek már leadhatták voksukat. Ráadásul Joe Biden-t – kora és vélt vagy valós mentális állapota okán – sokan pusztán kirakatjelöltnek tekintik a demokraták részéről: a legkisebb közös többszörösnek, aki mögé mindenki be tudott állni, s a párt de facto elnökjelötje Kamala Harris. Igaz persze, hogy Harris és Pence vitája sokkal inkább társadalmi, mint gazdasági kérdésekről fog szólni. S bár közhely, hogy az amerikai társadalom végletesen kettészakadt, az életpárti Pence vitája az abortuszt és az LMBTQ mozgalmat nyíltan támogató Harris-el talán képet adhat sok bizonytalannak arról, hogy milyen is lenne a Kamala Harris által vezetett adminisztráció.