Nagy gondolatok kicsiny Kínában
Már jó húsz éve járok a kis kínai vendéglőbe Budán, mert a finom ízek és a barátságos tulaj házaspár törzsvendéget csinált belőlem. Igazából a kövér, morcos szakács is jó arc, aki vidám „ni ha’ ma” köszönésemre csak „hö” választ ad. Persze lehet, hogy az mandarinul annyit tesz, hogy ”jó titeket viszontlátni barátom”. Ki tudja…
Az esős szombat délután pont jó egy kis csípős csirkéhez és sültananászhoz, döntötte el barátnőm, ezzel véget vetve céltalan lustálkodásomnak. Forrón gőzölgött az ebéd, hűs pára csapódott a „ping hong csá” palackjára, amikor a szomszéd asztalnál ülő társaság belecsapott, na, nem a lecsóba, hanem a politikai diskurzusba.
„Hallottatok az iskolaőrségről? Tök necc az egész.” Indított egy ifjú hölgy, aki két fiatal férfi társaságában ebédelt. „Tényleg az már létezik?” Kérdezett vissza az egyikük. „Igen, de gondoljatok bele, milyen veszélyes dolog az, hogy gumibotos, bilincses alakok járőröznek az iskolákban. Mi lesz, ha bekattan egy autista kisgyerek, akkor majd megcsapkodják gumibottal? Pont erről írtak a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének oldalán is.” Csak tiszta forrásból, futott át agyamon. Párom nyugtatva nézett rám, mert látta dagadni az ereket a nyakamon. „Majd a tanárok is elmennek iskolaőrnek, ott biztos többet keresnek, és legalább verhetik a gyerekeket”, folytatta a mindentudás királynője. „Társadalmi megoldásra van szükség nem erőszakra”, zárta a témát és köbe pillantott, mint a szépségkirálynők, amikor kifejezik a világbéke iránti óhajukat. Ami ázsiai barátaim szerint világbéka, csak rossz a fordítás.
„Hö”, mondaná erre a wok mestere, ami annyit tenne, hogy: nyilván az ifjú nőnek nincsen gyermeke, vagy ha van is egy elit budai iskolába jár, ahol nincsen kitéve a verésnek, a kizsebelésnek, a szexuális zaklatásnak és nyugodtan tanulhat, mivel a deviáns diákok tombolása nem zavarja az órát és szüleik sem rontanak be üvöltve, fenyegetve a tanerőt, hogy az miért adott megint egyest a gyerekének. „Hö”= mert megint nem készült és leckét sem írt, jönne a műfordítás a konyha felől.
Mivel ha, mondjuk a gyöngyöspatai vagy hasonló műfajú suliba járna gyerkőce, akkor nyilván rettegne gyermeke biztonságáért (minden oka meglenne rá) és belátná, hogy miért is van létjogosultsága az iskolarendőrségnek. Arra sem tértek ki, hogy komoly képzést kapnak majd az iskolaőrök és a rendőrség kötelékébe fognak tartozni. Na meg nem az autista kisdiákokkal vannak a problémák, ezt is szögezzük le. A társadalmi megoldás része pedig pont a biztonság megteremtése, a normák betartatása és a megelőzés. Érdekes műfaj ez a liberalizmus, hogy mindig az elkövetők oldalán áll és nem az áldozatokén. A normalitás, az popolizmus, nacionalimus, rasszizmus, a deviánsviselkedést pedig milliókkal kell jutalmazni. Rám sandítottak, ergo felismertek. Gondolkodtam, hogy meghívom őket egy páleszre (jó kínai cirok, 63 fokos) és igyunk az Indexre, de aztán rájöttem arra már nem lehet. Így csak annyit mondtam: „hö”.