Törökök, kurdok és az Antifa

Az Antifa és a mögötte álló erők, rájöttek, hogy miként lehet Ausztria belbiztonságát gyengíteni. Az évszázadok óta húzódó török/kurd konfliktus látszik ennek a legalkalmasabbnak. Mint tudjuk, Törökországban sokáig csak „hegyi törökökként” nevezték a kurd kisebbséget és nyelvük is be volt tiltva, azaz sem az iskolában nem oktathatták, sem állami intézményekben nem volt megengedett.

A kurdok, akiknek igazából sosem volt saját, szuverén országuk vagy autonóm területük a harcot választották. A kurd „peshmerga” (szabadságharcosok) nemcsak Törökországban, hanem Irakban is komoly gondot okoztak a hadseregnek, a rendőrségnek és a titkosszolgálatoknak. Robbantásos és „hit and run” (gyors rajtaütés) támadásaikban a török fegyveres erők számos tagja vesztette életét. Célpontjaik között szerepeltek török politikusok is, de turisztikai látványosságok is, hogy ezzel elriasszák az országba látogatni szándékozó külföldieket. A peshmerga gyakran mért támadást civil falvakra is, nem kímélve nőket és gyermekeket sem. Saddam Hussein egy ilyen támadássorozat után vetett be harci gázt ellenük Irakban.

A Partiya Karkerên Kurdistanê; PKK 1974-ben lett alapítva Abdullah Öcalan (harci neve Apo) által. A marxista gerilla organizáció célja egy önálló állam kikiáltása volt. A nagyon komolyan szervezett és kegyetlenül vezetett PKK részben a görög titkosszolgálat segítségével szerzett be fegyvereket és hamis papírokat tagjaik utaztatásához, részben drogkereskedelemből befolyt pénzekből finanszírozták harcukat. Még egy jó példa a pénzszerzésükre a zsarolás, amit ők forradalmi adónak neveznek. Nyugat-Európában a török vendégmunkások nagy része kurd. A PKK megkereste az éttermeket üzemeltető honfitársaikat és minden hónapban kivetették rájuk a forradalmi adót. Aki ellenállt azt erőszakkal pl., az ujjak csonkolásával törték meg. Csak, hogy képben legyetek a számokkal. Németországban 8 millió török él, ennek durván 40 százaléka kurd, csak Berlinben 100.000 felett van a számuk.

Törökország mind harccal, mind pedig engedményekkel javított a helyzeten. Nem volt egyszerű helyzetben Ankara, mivel Észak-Irakban a Barzani klán, amerikai segédlettel, de facto létrehozott egy kurd államot. Igaz hivatalosan nem szuverén, még papíron Irak része, de valójában a kurdok állami, gazdasági és katonai struktúrákat építettek ki. A törökök ellen harcoló peshmergának így volt/van hátországa és visszavonulási területe, valamint korlátlanul hozzájutnak modern katonai felszereléshez. Az Iszlám Állam elleni harchoz Berlin is nyújtott segítséget, Heckler und Koch G3 típusú gépkarabélyok formájában és a Bundeswehr kiképzői oktatták a kurdokat Észak-Irakban. Erdogan nem volt túl happy…

Igaz 1999-ben Nairobiban (Kenya) a CIA, a Moszad és a török titkosszolgálat közös akciójában elfogták Abdullah Öcalant a kurd mozgalom és a PKK nem halt meg. Apo sem, igaz halálra akarták ítélni, de nemzetközi nyomásra Ankara életfogytiglani börtönbüntetést rótt ki rá.

A török-kurd ellentétnek mindig is voltak áldozatai Nyugat-Európában. Lövöldözések, kézigránát bedobása az autó nyitott ablakán Berlinben (látványos volt a helyszín). Ám az első szervezett, sok tagot számláló tüntetések és összecsapások egy bő 2 éve kezdődtek Berlinben és Erdogan látogatásakor csúcsosodtak ki.

Ausztriában a hivatalos adatok szerint 274.000 török él, közülük 100.000 kurd nemzetiségű. Vannak mérsékeltek, de vannak PKK szimpatizánsok is. Ergo nem volt nehéz feszültséget szítani a nemzetiségek közt. A török ultra-nacionalista Szürke Farkasok (Vona Gábor haverjai) és a kurdok ütköznek már egy hete Bécs Favoriten kerületében, ahol már szinte csak migránsok élnek (Lázár János videója). A marxista kurdok oldalán pedig megjelent az Antifa (Soros Hadserege, ahogy az USA-ban becézik). Nemcsak a neo-marxista Antifa támogatja a kurdokat, hanem a Zöldek, az SPÖ (szocik) és a Soros által finanszírozott civil szervezetek is. Ankara ki is akadt Kurz kormányára és behívatták az osztrák nagykövetet a török külügyminisztériumba. Elkövette azt a hibát, hogy nem maga ment be, hanem a helyettesét küldte. Ankara követeli, hogy tiltsák be a PKK vörös csillagos zászlóját és egyéb szimbólumaikat (pl., zászló AK 47-es Kalasnyikovval). Érdekes mód osztrák baloldali nők, akik a férfi erőszak ellen tüntettek, tegnap megtűrték soraikban a PKK és Antifa tagokat (na jó, annyira ne csodálkozzunk ezen). Főszervező a „Platform Radikale Linke” volt. A Platform Radikális Baloldal több Antifa alapszervezetet és migránsokat segítő civil csoportot fog össze (Vajon honnan jön nekik a pénz? Költői kérdés volt:)

Ilyen szervezetekkel és a meglévő konfliktus kiélezésével nagyon komolyan veszélyeztetik Ausztria belbiztonságát. Több tízezer erőszakra hajlandó, politikailag/vallásilag (ugye a kurdok is muszlimok) motivált személy gondot fog okozni Kurznak. Amitől én még tartok, hogy ez csak próbaüzem. Gondoljatok bele, Németország több millió törökkel és kurddal. Ha azokat felfegyverzik, akkor azt AKK Bundewehr-je már nem állítja meg, főleg most, hogy tönkreverte a KSK-t, a hadsereg elit alakulatát és neonáci tendenciákat véltek felfedezni a német rendőrség soraiban is.