Leszámolás a mečiari múlttal
Példátlan parlamenti összefogás született a csaknem két évtizede keletkezett mečiari amnesztiák megszüntetése ügyében. A politikusok történelmi pillanatot emlegetnek, amely által megkezdődhet a demokratikus Szlovákia „gyógyulási folyamata”.
1995. augusztus 31. – a „fekete lyukként” emlegetett mečiari korszak legsötétebb napja, amikor a szlovák titkosszolgálat (SIS) megszervezte Michal Kováč akkori köztársasági elnök fiának elrablását. Vladimír Mečiar miniszterelnök 1998-ban, amikor ideiglenesen az államfői posztot is betöltötte, amnesztiát adott az emberrablásban közreműködőnek és a vizsgálatok leállításáról rendelkezett. Az államhatalom által elkövetett bűncselekmény így máig büntetlen maradt, s bár az amnesztiák eltörlésére fél tucatszor tett kísérletet a parlament az elmúlt években, a szándék eddig nem járt sikerrel.
Az aggályos amnesztiák ügye a közelmúltban kapott új lendületet: Michal Kováč tavaly októberi halála, az emberrablást feldolgozó film, jogi szaktekintélyek a kegyelmek eltörlésére vonatkozó felhívása és egy több tízezer ember által aláírt petíció együttesen vezetett el odáig, hogy az eltörlést eddig módszeresen megakadályozó legnagyobb kormánypárt, a Smer megváltoztatta álláspontját. Robert Fico miniszterelnök eddig az állította, bár az amnesztiák morális csődöt jelentenek, eltörlésük mégsem lehetséges. A március végi parlamenti szavazás azonban ennek ellenkezőjéről tanúskodott.
A Vladimír Mečiar-i kegyelmek megszüntetését már korábban zászlajára tűzte az ellenzéki Egyszerű Emberek (OĽaNO) mozgalma, a kormánypártok azonban saját javaslattal álltak elő, amelynek lényege, hogy egy alkotmánymódosítás által a parlamentet felruházzák az amnesztiák eltörlésének jogkörével – amennyiben a kegyelmet a demokratikus rendbe ütközően gyakorolta a köztársasági elnök – majd a törvényhozás amnesztiákat megszüntető döntését az Alkotmánybíróság vizsgálja meg. Az ellenzék elsősorban az Alkotmánybíróság automatikus szerepvállalását vélte aggályosnak, a kassai testületben ugyanis több olyan bíró is helyet foglal, aki kapcsolatba hozható a mečiari HZDS-szel. Az ellenzék számára adott volt a kérdés: támogatják-e a szerintük kifogásolható koalíciós javaslatot a cél érdekében? A válasz március 30-án született meg, amikor 124 képviselő – kormánypártiak és ellenzékiek közösen – szavaztak az amnesztiák eltörlésének utat nyitó alkotmánymódosítás mellett.
2017. április 5-én a parlament 129 támogató voks mellett szüntette meg Vladimír Mečiar amnesztiáit. Sokatmondó, hogy a valóban történelmi jelentőségű tetthez egyedül a szélsőséges Mi Szlovákiánk Néppárt nem járult hozzá. A mečiari múlttal való szakítás kulcsfontosságú lépését a kitartó társadalmi nyomás mellett a – különböző indíttatású – képviselői szavazatok tették lehetővé. A főszerep immár az Alkotmánybíróságé, amely akár meg is semmisítheti a parlament döntését. Szlovákiában ugyanakkor mindenki szeretne hinni abban, hogy nem következmények nélküli országban él.
A blogon megjelenő tartalom nem feltétlenül tükrözi a Nézőpont Intézet álláspontját.
(Fotó: Vladimír Mečiar, forrás: Pravda.sk)