Bevándorlógettók: A felismerés megszületett, vajon mit lép a brit kormány?

Igencsak felrázta a brit közvéleményt a kormány integrációs tanácsadója által a napokban közzétett tanulmány, mely a tömeges bevándorlás drámai következményeire hívja fel a figyelmet. Friss adatok szerint mindeközben – a korábbi határozott kormányzati ígéretek ellenére – a nettó bevándorlási egyenleg tartósan rekordközeli szinten marad, vagyis azonnali cselekvés hiányában a helyenként már így is katasztrofális állapotok további súlyosbodása várható a szigetországban.

A Louise Casey szociális ügyekkel foglalkozó kormányhivatalnok által jegyzett, 199 oldalas tanulmány rámutat, hogy míg az ország lakossága 4,1 millió fővel gyarapodott 2001 és 2011 között, ennek több mint fele bevándorlásból származott. A munkanélküliség szinte valamennyi etnikai kisebbség körében az országos átlag mintegy kétszeresét teszi ki – különösen magas a pakisztáni és bangladesi származású, gazdaságilag inaktív nők aránya –, a brit muszlimok között köttetett házasságok kb. háromnegyedét (!) pedig nem jegyzik be a brit hatóságok. A pakisztáni származású britek fele az ázsiai országban házasodik, e házasságok többsége pedig unokatestvérek vagy egyéb rokonok között jön létre. A tanulmány idéz egy 2016-os felmérést, miszerint a brit muszlimok közel egynegyede a brit jogrendszer helyet saríán alapuló törvénykezést vezetne be az ország egyes részein. A szegregációból adódó problémák azonban nem korlátozódnak a muszlim vallású kisebbségekre. Oktatási eredmények tekintetében a helyzet a romák körében legrosszabb, mindössze 8,6%-uk szerzett jó érettségi eredményt (szemben az 57,1%-os országos átlaggal), egyes neoprotestáns és ortodox zsidó közösségek pedig – főleg a női egyenjogúság terén – követnek az alkotmányos jogrendtől eltérő normákat. A brit kormány integrációs tanácsadójának végkövetkeztetése: rövid idő (néhány évtized, vagy akár csupán néhány esztendő leforgása alatt) egész városok arculata változott meg a felismerhetetlenségig az egymást követő kormányok és önkormányzati testületek tehetetlensége miatt.

Nézzünk két szélsőséges példát: a yorkshire-i Dewsbury Savile Town nevű városrészének 4033 lakosából mindössze 48 többségi brit maradt. A Leeds melletti, egykor gyapjúfeldolgozásáról híres iparváros neve mára összeforrt a szélsőséges iszlámmal: innen származott a 2005. júliusi, 52 halálos áldozatot követelő londoni robbantássorozat kitervelője és az ország legfiatalabban elítélt – 2006-os elfogásakor 16 éves – terroristája is. Később kiderült, hogy utóbbi szintén kiskorú testvére és Talha Asman, a család 17 éves szomszédja az Iszlám Állam által ellenőrzött iraki területekre utazott, ahol Asman az ország valaha volt legfiatalabb brit származású öngyilkos merénylőjévé vált. Az apró területen egymás mellett működik egy saría-törvényszék (a közel száz jogi szürkezónában működő informális iszlám bíróság működését már a Lordok Háza számára 2012-ben készített jelentés is élesen bírálta), több magántulajdonú medresze – azaz iszlám iskola – és a nyolcvanas években szaúdi támogatással épített hatalmas mecset, mely jelenleg a Tablighi Jamaat nevű ultrakonzervatív iszlám térítő mozgalom európai székhelye. A mozgalommal, mely annak ellenére legálisan működik, hogy az FBI szerint merénylőket toborzott az al-Kaida terrorszervezetnek, a hírek szerint kapcsolatban állt a cipőbombás merénylőként elhíresült Richard Reid és a jelenleg hazarulásért húszéves börtönbüntetését töltő „amerikai tálib”, John Walker Lindh is.

Máshol a kelet-európai romák tömeges beáramlása miatt feszült pattanásig a helyzet. A szintén észak-angliai Sheffield Page Hall nevű külvárosába az utóbbi években – főleg 2012 óta – mintegy 6000, főleg szlovákiai cigány érkezett. Az angolul sokszor egyáltalán nem tudó, munka nélkül tengődő betelepülők, illetve a helyi muszlim lakosság és a kevés megmaradt „őslakos” közötti feszültségek már 2013 végére odáig fajultak, hogy David Blunkett korábbi munkáspárti belügyminiszter faji villongások veszélyéről beszélt, és a jelek szerint a helyzet azóta sem javult. „Ez már egy gettó. Semmi gond nincs a bevándorlással, amíg kontrollálják. A gond az, hogy ez nem történik meg” – foglalta össze sokak véleményét egy helyi születésű harmadik generációs muszlim taxisofőr a Daily Mail-nek, hozzátéve, hogy a jövevények közül sokan csak a segélyekért érkeznek, nem akarnak vagy nem tudnak a társadalom hasznos tagjaivá válni. „Mindannyian ragaszkodunk a saját csoportjainkhoz és vallásunkhoz és csak ritkán érinthezünk, ami szomorú. A [szlovákiai] romák a kultúrájuk különbözősége miatt okoznak konfliktusokat” – mondta.

A fenti tapasztalatokat több más tudományos kutatás is megerősíti. A brit települések egyre erősebb szegregációjára hívja fel a figyelmet az interkulturális kapcsolatok két elismert szakértője, Ted Cantle és Eric Kaufmann nemrég közzétett tanulmánya is. Cantle professzor kimutatta, hogy az ezredforduló óta számos brit nagyvárosban és londoni kerületben drámaian visszaesett a fehér lakosság létszáma a kisebbségek rovására. 2001 és 2011 között például Birminghamben 65,6%-ról 53,1%-ra, Sloughban 58,3%-ról 34,5%-ra, a londoni Newham kerületben pedig felére, 33,6%-ról 16,7%-ra esett vissza a fehérbőrű britek aránya – ráadásul a legutóbbi népszámlálás óta eltelt öt évben arányuk vélhetően tovább csökkent! A tanulmány kimondja, hogy egyes nagyvárosok muszlim többségű kerületei – például a birminghami Handsworth negyed, vagy a már említett Savile Town – egyre inkább elgettósodnak, az ország vérkeringéséről leváló szegregátumokká válnak. Bár a no-go zónához hasonlóan a nagyvárosi gettó fogalmának sincs általánosan elfogadott definíciója, a cikk értelmezésében ez olyan területet jelöl, ahol a lakosság legalább 90, egyetlen domináns etnikum esetén 80 százalékát kisebbségi csoport(ok) alkotják. Az akadémikus egyébként már a 2001-es zavargásokat követően, Tony Blair akkori baloldali brit miniszterelnök felkérésére írt jelentésében is felhívta arra a figyelmet, hogy az északi iparvárosokban számos bevándorlóközösség „párhuzamos életet” él.

Ismét bizonyítást nyert tehát, hogy az egyre inkább társadalmi és földrajzi kettészakadáshoz vezető helyzetet az erős felhatalmazással bíró brit kormánynak mielőbb, határozott eszközökkel kell kezelnie. Ehhez akár az ország rövidtávú gazdasági érdekeinek újragondolása is szükséges lehet, hiszen a felgyülemlő társadalmi feszültség a következő években a folyamatok eszkalálódásához, ellenőrizhetetlenné válásához vezethet.

A blogon megjelenő tartalom nem feltétlenül tükrözi a Nézőpont Intézet álláspontját.