Az LMP lesz Gyurcsány következő áldozata
Egyre mélyül az LMP megosztottsága a már régóta ismert Gyurcsány-törésvonal mentén, ami akár egy újabb pártszakadáshoz vezethet.

Egyre nyilvánvalóbbak a törésvonalak az LMP-n belül. A zöldpártot szétfeszítő nézeteltérések első jele Szél Bernadett háttérbe szorítása volt, a társelnököt annak ellenére sem választották meg az ötfős országgyűlési frakció élére, hogy ő az egyedüli országosan is ismert, valamelyest karakteres politikus. Egyes információk szerint a párt frakciója 2:3 arányban szavazta le Szélt, ami jól mutatja, hogy az Országgyűlés legkisebb frakciója példa nélküli szinten megosztott.
Tovább fokozta a konfliktusokat az LMP-n belül, hogy – a szocialistáktól már megszokott módon – a nyilvánosság előtt folytatják le a belső vitáikat. Mint emlékezetes, Szél Bernadett arról beszélt, hogy szerinte Gyurcsány Ferenc jelenléte a politikában probléma, hiszen „amíg Gyurcsány Ferenc politizál, addig Orbán Viktor könnyű helyzetben van”, és hozzátette: semmilyen politikai közösséget nem tud vállalni olyan pártokkal, amelyek részesei voltak a 2014-es baloldali összefogásnak. Erre reagálva a másik társelnök, Hadházy Ákos egy nappal később szembefordult párttársával és kijelentette, szerinte nem helyes, ha egy másik pártot így minősítsenek, és igenis a választási „játékszabályok” miatt együtt kell működni a többi balliberális párttal.
Az október 23-i események egyértelművé tették, hogy elindult a helyezkedés a baloldalon a 2018-as választásokra, és ismét Gyurcsány Ferenc személye fogja jelenteni a fő konfliktusforrást. Az LMP próbálja ugyan őrizni önállóságát, elnökségi döntésük alapján külön indulnak majd a következő országgyűlési választáson is, azonban az egyre növekvő balliberális nyomásnak várhatóan sokkal kevésbé tud majd ellenállni a párt.
Emlékezetes, 2014 előtt ugyanez a konfliktus szakította ketté a zöldpártot, akkor azonban a Gyurcsány Ferencet elutasítók maradtak többségben. Schiffer András távozását követően ugyanakkor egyre inkább úgy tűnik, hogy ez a helyzet mára megváltozott, és a politikai elveket háttérbe szorító, csupán a rövid távú hatalmi érdekeket szem előtt tartó politikusok kerülhetnek többségbe az LMP-n belül is.
Tipikus példája ennek az újvonalas politizálásnak Hadházy Ákos, aki fideszes önkormányzati képviselőből lett LMP-s országgyűlési képviselő, most pedig már Gyurcsány Ferenccel is együttműködne a hatalom megszerzése érdekében. Hadházy október 16-án meg is mutatta, hogy könnyen be tud illeszkedni a szélsőbalos közegbe, a komolytalan és gyakran rendbontó akcióiról elhíresült Együttel és PM-mel közös színpadon már azt vizionálta, hogy ha nem sikerül a kormányváltás 2018-ban, akkor forradalom jöhet.
Pontosan az ilyen radikalizálható embereket keresi Gyurcsány Ferenc; a 2017-es szövetségkeresési folyamatban ugyanis az lesz a döntő a baloldalon, hogy mely pártok állnak be a Demokratikus Koalíció rendszerellenes és bojkotttörekvései mögé, és kik maradnak ki belőle.
Az Együtt és a PM már annyira gyenge, hogy Gyurcsány Ferenc számára nem számítanak partnernek, ugyanakkor az LMP három-négy százalékos táborában még láthat potenciált, vagy éppen fenyegetést. Ezért 2014-hez hasonlóan ismét megpróbálkoznak majd a zöldpárt bedarálásával, ugyanakkor míg korábban egy erős pártvezetővel találták szembe magukat Schiffer András személyében, most egy önállóságát egyre inkább elvesztő, gyenge vezetésű pártnak kellene megküzdenie ezzel a nyomással.
A választók 2014-ben adtak még egy esélyt az LMP-nek arra, hogy összeszedje magát és bebizonyítsa, igenis van helye a magyar politikai életben, a párt azonban nem váltotta be a korábban hozzá fűzött reményeket. Schmuck Erzsébet frakcióvezető finoman szólva sem maradandó parlamenti felszólalásai egyre nyilvánvalóbbá teszik, hogy Schiffer András távozását követően az egykor nagyreményű zöldpárt kiüresedett, így a Hadházy Ákoshoz hasonló politikai kalandoroknak csupán egy esély maradt:
elmenekülni a süllyedő hajóról és a Gyurcsány Ferenc fémjelezte listán újabb négyéves mandátumhoz jutni. Szél Bernadett és köre így könnyen kitaszítottá válhat saját pártjában, és újabb pártszakadás következhet a már így is erősen széttöredezett baloldalon.
A cikk eredetileg a Magyar Idők 2016. október 28-i lapszámában jelent meg. A Magyar Idők online felületén itt érhető el.
A blogon megjelenő tartalom nem feltétlenül tükrözi a Nézőpont Intézet álláspontját.