Kollektív lelkiismeret-furdalás

Talán közelebb kerülünk a Magyarországon egyértelműen kisebbségben lévő, Nyugat-Európában azonban még jelentős arányú bevándorláspárti attitűd megértéséhez, ha észrevesszük, hogy a vizsgált társadalmi csoport kollektív lelkiismeret-furdalásban szenved.

A tömegmértékű társadalmi pszichózisnak több oka is lehet, így például az irreálisan nagymértékű felelősségérzet őseink bűnei miatt, esetleg a médiavilág nihilista szemléletének néplélektorzító, vagy éppen a jólét tudatmódosító hatása.

Németországban például – talán a 20. század bűneinek ellensúlyozásaként – a folyamatos terrorcselekmények után is, bár egyre csökkenő, de még mindig jelentős a Wilkommenskultur támogatóinak aránya. Sajnos a média hatása sem elhanyagolható, pont mi, magyarok a saját bőrünkön érzékelhettük, milyen is a fősodratú, liberális médiavilág elképzeléseivel szembeni állásponton állni. E világban elvileg a párbeszéd és a vélemények sokszínűsége alapérték, azonban ha a mainstreamtől eltér az álláspontod, akkor az már rögtön populistává és elítélendővé válik.

Ez egy fals humánum, ami véleményem szerint egyfajta kollektív öngyűlölet és sajnos paradox módon éppen a (hálistennek!) évtizedek óta tartó folyamatos békének is köszönhető. Ennek következtében a jólétben élő közösségek, önmaguk fenntartása mellett egy bővebb (azonban a jelek szerint jelentősen alábecsült méretű) közösség iránt is felelősséget kívánnak érezni. Ez persze erkölcsileg gyönyörű cselekedet, azonban kérdés, hogy nem vezet-e kollektív öngyilkossághoz.

A kollektív önutálat és az individuum túlzott szeretetének közvetett indikátora a születések számának drasztikus csökkenése is. Természetesen rengeteg előnye van a fejlett nyugati világ vívmányainak, álságos lenne például azt állítani, hogy ne érintene engem is főként pozitívan a posztadoleszcencia jelensége. Mégis látszik, hogy a migráció egy olyan téma, ami alapjaiban rengeti meg a korábban gránitszilárdságúnak hitt alaptételeket, rámutat a nyugati civilizáció gyógyítható, azonban halálosnak tűnő betegségére.

Mert igenis társadalmi szintű, kollektív betegségről van szó olyankor, mikor reális alternatívaként merül fel például a demográfiai problémák bevándoroltatással való megoldása, vagy az, hogy miért védenénk kerítéssel a határainkat, mikor az – állítólag – úgysem fogja megállítani az embertömegeket!

Természetesen mai szemmel nézve gyarló és kegyetlen dolog volt mind a világ gyarmatosítása, mind pedig a 20. század szörnyűségei, azonban ezért Európa 21. századi polgárai nem felelősek. Ezt pedig jó lenne, ha mindenki tudatosítaná magában, mert a túlkompenzálással több kárt tudnak okozni, mint hasznot.

A blogon megjelenő tartalom nem feltétlenül tükrözi a Nézőpont Intézet álláspontját.