Lassan, de biztosan hull le a lepel a Soros-hálózatról
Egyes baloldali és liberális véleményekkel ellentétben Soros György nem jóságos, szinte altruista öregúr vagy Robin Hood-szerű figura, hanem egy pénzügyi és devizapiaci spekuláns, aki – főleg az 1980-as évek közepe óta – alapítványi hálózatán keresztül páratlan befolyást képes kifejteni az amerikai és a világpolitika meghatározó folyamataira.
Az amerikai és globális politika közvetlen befolyásolása
A DC Leaks nevű szivárogtató portál augusztus 11-én publikálta a vitatott közéleti szerepvállalásáról híres milliárdos, Soros György alapítványának elmúlt évekbeli levelezését. A közel 2500 dokumentum a világszerte aktív lobbi- és támogatási hálózat egyik kulcsszereplője, a Nyílt Társadalom Alapítvány (OSF) belső adatbázisából származik. Az alapítvány azóta elismerte, hogy a zömében újságírói beszámolókat, pályázati kimutatásokat és irányelveket tartalmazó iratok tőlük származnak, és közölték, hogy az FBI-nál feljelentést tettek – derül ki a Hetek cikkéből.
Senkit nem érhetett újdonságként, hogy Soros és köre informális és adományozói mivoltán keresztül a legmagasabb szinteken is közvetlen befolyással bír az amerikai és a globális politikára (az üzletember 31 éves fia, Alexander Soros nyilvános Instagram-oldalára feltöltött képe szerint például augusztus közepén exkluzív vacsorán vett részt Clinton alelnökjelöltjével, Tim Kaine-nel). Mindeddig azonban nem került nyilvánosságra olyan dokumentum, mely első kézből fedi fel a Soros céljainak szolgálatában álló politikusok nevét.
Több a Soros-párti EP-képviselő, mint a néppárti frakció létszáma
Egy nemrég kiszivárogtatott kézikönyvszerű kiadvány az összesen 751 EP-képviselőből 226-ot sorol fel, vagyis az anyag szerint a Soros-hálózatnak több „megbízható szövetségese” van a brüsszeli parlamentben, mint amennyi a legnagyobb, néppárti frakció összlétszáma (215). A listán olyan befolyásos neveket találunk, mint Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke; Olli Rehn gazdasági és pénzügyi biztos; Gianni Pittella, a szociáldemokrata frakció vezetője; Alexander Lambsdorff, az EP alelnöke; az „Európai Parlament rangidős külpolitikusaként” aposztrofált föderalista Elmar Brok; vagy a Magyarország elleni kirohanásaikról elhíresült „vadul progresszív” Guy Verhofstadt, Sophie in’t Veld és Ulrike Lunacek. Több jobboldali politikusról is megjegyzik, hogy adott esetben készek szembefordulni saját pártcsaládjukkal. Például a „szíve mélyén igazán progresszív” bolgár néppárti Marija Gabrielről megtudjuk, hogy több témában meggyőzhető a Soros-álláspont képviseletéről, de számos „mérsékelten euroszkeptikus” brit konzervatív politikusról is kiderül, hogy potenciálisan erős szövetségesei lehetnek a Soros-féle alapítványi hálózatnak.
Magyar részről a Gyurcsány-párti Niedermüller Pétert és a Soros által alapított Közép-európai Egyetemen 1992 óta dolgozó LMP-s Meszerics Tamást említi a lista, de feltűnik az erdélyi, RMDSZ-es Winkler Gyula neve is.
Harc a nemzeti homogenitás ellen
Természetesen a tömeges bevándorlást erőltető Soros-lobbi tevékenysége nem korlátozódik az Európai Parlamentre. Egy másik kiszivárgott dokumentum tanúsága szerint a Soros által finanszírozott International Migration Initiative (IMI) igen közeli kapcsolatot ápol Peter Sutherlanddel, az ENSZ migrációs különmegbízottjával, akin keresztül „elit szintű, színfalak mögötti” nyomásgyakorlást akarnak kifejteni a globális döntéshozatalra. Sutherland egyébként korábban nyilvánosan is beszélt arról, hogy az EU-nak mindent meg kell tennie tagállamai nemzeti homogenitásának aláásása érdekében.
Soros egyik fő szövetségese: Hillary Clinton
A kiszivárgott anyagok némelyike a Soros és vezető politikai döntéshozók közötti közeli személyes kapcsolatra is rávilágít. Egy 2011. januári keltezésű e-mailben Soros személyesen, felszólító módban közli Hillary Clinton akkori amerikai külügyminiszterrel, hogy Albániába az EU-nak és az Egyesült Államoknak egy „magas rangú európai tisztiviselőt” kell delegálnia az ottani nyugtalan politikai helyzet rendezése érdekében. Soros rögtön meg is nevezi három jelöltjét a pozícióra: a 2003-ban az iraki háború kirobbantása mellett lobbizó Carl Bildt egykori svéd külügyminisztert (akinek olasz származású EP-képviselő feleségéről a fent idézett dokumentumban megjegyzik, hogy „nem habozik szembefordulni pártja utasításaival és hangosan kimutatni a konzervatív nézetekkel szembeni ellenzését”), Martti Ahtisaari korábbi finn elnököt (a Soros-alapítványok tanácsadó testületének tagját) és Miroslav Lajčák szlovák külügyminisztert. Soros kérésének eleget téve napokkal később az EU Lajčákot az albán fővárosba küldte közvetíteni a kormány és az ellenzék között.
Ideológia-gyártás és nyomásgyakorlás dollármilliókból
Nyilvánosságra hozott dokumentumok sora bizonyítja, hogy a Soroshoz köthető szervezetek rendre összemossák egyes társadalmi csoportok érdekvédelmét a szuverén államok belpolitikájába történő, alig leplezett külső beavatkozással. Több mint 300 ezer eurót költöttek például az EU és Ukrajna közötti társulási egyezményről szóló holland népszavazás eredményének befolyásolására, hatmillió dollárt a 2014-es európai parlamenti választások kampányára, valamint 650 ezer dollárt az erősen vitatott, Rudy Guiliani korábbi New York-i polgármester által rasszistának és Amerika-ellenesnek nevezett Black Lives Matter mozgalom támogatására. További 1,8 millió dollár ment el az Európában élő szomáli migránsok megítélésének javítására, de dollármilliókat költöttek az izraeli jobboldal rasszistának és antidemokratikusnak bélyegzett politikája elleni kampányokra is, egy 2009-es stratégiai terv szerint pedig esélyegyenlőségi programok finanszírozásával „újradefiniálnák” a nemek fogalmát.
Soros esetében azonban nem csupán közvetett, hanem közvetlen politikai szerepvállalásról beszélhetünk. A Politico című amerikai lap július végén terjedelmes cikkben számolt be arról, hogy a jelenlegi elnökválasztási kampányban Soros máris 25 millió dollárt adományozott Hillary Clinton és más demokrata jelöltek és társszervezetek javára, ezzel ismét a párt egyik legjelentősebb fizetőemberévé lépett elő.
A mérvadó portál cikke kitér arra is, hogy „lázító retorikája” miatt Soros a konzervatív politikusok és média támadásainak kereszttüzében áll, ellenfelei rendszeresen bábjátékosnak, öngyűlőlő zsidónak és kommunistának nevezik. Egyáltalán nem igaz tehát az az érv, miszerint a milliárdos csak Magyarországon számít szélsőségesen megosztó figurának, a tengeren túlon általánosan elismerik az „érdemeit”.
Háttérhatalom vs. népszuverenitás
Tehát egyes baloldali és liberális véleményekkel ellentétben Soros nem jóságos, szinte altruista öregúr vagy Robin Hood-szerű figura, hanem egy pénzügyi és devizapiaci spekuláns, aki – főleg az 1980-as évek közepe óta – alapítványi hálózatán keresztül páratlan befolyást képes kifejteni az amerikai és a világpolitika meghatározó folyamataira. Természetesen vég nélkül lehetne sorolni azokat a dúsgazdag üzletembereket, akik Soroshoz hasonlóan hatalmas vagyonukat politikai befolyásszerzésre használják fel.
A magyar születésű, filozófus végzettségű milliárdos ugyanakkor annyiban egyedülállónak mondható, hogy vagyonát egy átfogó eszmerendszer, a saját diákkori mestere, Karl Popper által jegyzett „nyílt társadalom” megvalósítására tette fel.
Ez sok tekintetben azonos a számos nyugati vezető által már évekkel ezelőtt elítélt multikulturalizmussal és „fordított asszimilációval”, vagyis azzal, hogy minden helyzetben a többség feladata alkalmazkodni a különböző kisebbségek igényeihez, és nem fordítva.
Látható tehát, hogy az alapítványi hálózat olykor valós, létező szociális problémákra hivatkozva igyekszik érvényesíteni a politikai döntéshozatalban a tengeren túli egyetemek politikailag korrekt világán túl csupán igen csekély társadalmi támogatottsággal bíró, szélsőséges Soros-ideológiát. A cél szolgálatában álló hatalmas szervezeti háttér pedig alkalmas arra, hogy a demokratikus legitimációt megkerülve valósítsa meg politikai programját.
Függetlenül attól, hogy a „háttérhatalom” kifejezést megfelelőnek tartjuk-e vagy sem, maga a jelenség nem csupán létezik, hanem immár a népszuverenitást is komolyan veszélyezteti.
A blogon megjelenő tartalom nem feltétlenül tükrözi a Nézőpont Intézet álláspontját.