Az Orbán-fóbia sokaknak megártott

Tamás Gáspár Miklós eszmefuttatása nem egyedülálló a baloldalon. A balliberális értelmiség már annyira szenved az Orbán-fóbiától, hogy akár az ördöggel is összefognának, csak legyen végre kormányváltás.

Míg korábban gyűlölt ellenségük volt a Jobbik és Simicska Lajos is, mára sokan a balliberális oldalon az utolsó lehetőségként tekintenek rájuk. Tamás Gáspár Miklós úgy tűnik a gyógyíthatatlan Orbán-fóbia egyik legújabb áldozata: míg pár hónapja a Jobbik előretörését nemzeti tragédiának és nemzeti szégyennek tartotta, mára kívánatosnak tartana velük egy választási koalíciót.

Nem újdonság ez a gondolat, a választásra csupán egy technikai ügyeskedésként – és nem egy ország sorsát évtizedekre befolyásoló ceremóniaként – tekintő balliberálisok már a 2014-es választást megelőzően eljátszottak ezzel a gondolattal. Az egykor még szakembernek számító Karácsony Gergely 2011-ben például azt számolgatta, hogy a Jobbik-MSZP-LMP együtt megszerezhetné az alkotmánymódosító kétharmadot. A baloldalon ugyanakkor nem rendkívüli dolog ugyanazt és annak ellenkezőjét is állítani egy választási cikluson belül, ha az aktuális hatalmi érdek mást kíván meg, akkor pillanatokon belül képesek Fidesz-Jobbik koalíciót vizionálni.

Az ilyen és ehhez hasonló gondolatok csupán egyetlen dolgot mutatnak: a baloldal és értelmiségi holdudvara már a 2018-as vereségre készül, tisztában vannak vele, hogy azt a politikát, amit lassan már egy évtizede folytatnak, a társadalom többsége elutasítja és még csak nem is kívánnak ezen változtatni. A migrációs válság közepette egy Tamás Gáspár Miklós által elképzelt formáció órákon belül összeomlana, már csak abban sem tudnának megállapodni, hogy ki a menekült és ki az illegális bevándorló. Ugyanez a logika mozgatta a balliberális pártokat 2014-ben is, amikor a Gyurcsány Ferenccel fémjelzett koalíció csúfos vereséget szenvedett a választásokon.

A blogon megjelenő tartalom nem feltétlenül tükrözi a Nézőpont Intézet álláspontját.